Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
elvesznetek", ezekkel szidalmazta a Fölséges Úristent. Hogy azért ezen égbekiáltó káromkodásnak elhallgatásával országunkat és N. Districtusainkat bosszúálló csapásával meg ne büntesse, mert mennyivel nagyobb, s irtóztatóbb a bűn, annyival nagyobb fölgerjedett haragja szokott Istennek lenni. Azért, hogy elevenen kihúzni, nyelve levágattassék, a fölállítandó oszlopra felszegeztessék és azután hóhér pallosa által feje vetessék, elvégeztetett. Steph. Bone. P.t. Sedis Nótárius" 1745-ben.'2 9 Egy 1771-ből való adatunk szerint a káromlások ily szigorú büntetése már enyhült: Horváth István nyakába tábla tétetett e fölírással: „Káromkodó, ezen felül megpálcáztatott."13 0 A káromkodásokról a XVIII. századból az alábbi adatokat szereztük még a halasi levéltárban: Egyszerűbb leszólások: loncsos kurva, tüzes tolvaj, lotyakos kurva, puczkos lábú, nyúlt nyakú. Szidalmazások: Üsse meg a láncos menykő! Fékom teremtette! Lobogó teremtettét! Futtom a kabakos lelkedet! Üsd, a tatár vágja le a lelkét! Futtom a koporsó szegedet! Futtom a koporsót, melyből kiestél! Futtom a teremtésteket! Ebadta teremtette! Vastagabb káromkodások: Tüzes tolvaj vagy! Ördög adta, szántsa meg a lelkedet! Futtom az anyád méhit! Ha életem elfogy is te vén kutya, kujon adta teremtette, megiszom a véredet! Annyi ördög szaggassa el őtet, mennyi szőre volt annak a juhnak, ha ő elvitte! Hej ördög születte, bár csak te ne születtél volna! Jössz te ki, te kétszer fékott kurva, mindig kurva voltál, kurva a lelkednek lelke is, menny dörgős adta, menny dörgős teremtette! Huncfut vagy, huncfut az apád, mind az anyád. Soha semmi nemzetséged nem volt jólélek, kurva az anyád! Az első uradnak is szél hordta a hamvait! Futtom teremtette! Szajha lélek, kurva minden nemzetséged, magad is az vagy! Futtom a teremtésedet, futtom a kopasz lelkedet, az anyád lelkét, te huncfut ember, te gazember! Fékom teremtette, a bocskorom alá teszem a nyelvedet. Tolvaj voltál, tolvaj vagy, tolvaj leszel, nem bírónak való vagy, ebadta huncfutja, kurva az anyád! Futtom az Ariánus kergető lelkedet! Vén kutya, vén ördög! Te etted meg a gyermekemet, tehenemet, loncsos kurva, vén disznó, az Isten büntessen meg, égessenek meg, az Isten meg ne mentsen a hóhér fegy veri tői! No te vén banya, mindig hamis volt a lelked, a lányodnak is, ha karomvastagságúra is okádod a lelked, mégsem hiszek...! Lám itt van ez a vén kutya, vén disznó, megérdemelte volna rég, ha reá papokat hoztak volna, vén puskapor alá való...! Úgy virágozzon a lelked, mint a bárányoké, kutya menny kő teremtette! Én leszek a tüzes fenéje, én emésztem meg és viszem a földbe! 180
