Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
val minden csavargókat feltanállyák, hogy ottan megkötözzék és tömlöcre behozni, a nagy büntetés alatt el ne mulasszák azonnal. Gyalogmilitia közé erővel is adják. Tudván pedig, hogy Districtusok gyalogmilitiát nem adnak."8 9 1761. Pásztoroktól szijjártók bőrt nem vehetnek.9 0 1762. Pásztoroknak fokost, baltát hordani tilos.91 1764. Lovat tartaniok egyáltalán nem szabad.9 2 1771. Billegtelen lovaik elszedessenek.9 3 1774. Amely pásztor lopott és tetten éretett, az lovat, marhát nem, csak juhot tarthatott, ami nagy szégyen volt reájuk, de külön meg is büntették, súlyosabb esetekben „fel is akasztatnak."9 4 1775. A pásztorok ezentúl semmi dögöt nem nyúzhattak.9 5 1782. „Kurta és csipkés inget ne viseljenek, mert az tsak könnyesség és a csárdában lévő rosszéletű asszonyoknak csalogató mesterségek. A nyerges lónak far- matringjárul és a nyeregszerszámárul egész a földig lecsüggő szíjakat mind el kell vagdalni, tsak mintegy rőfnyit hagyván, mert az ily kényes viseletért sok marha nyúzattatik meg."9 6 1789. Pásztorok feleségei vagy ezek cimborái gyertyát, faggyút, szappant nem árulhatnak, elkobzás és 12 korbácsbüntetés terhe alatt. Beteg marhát (a marhadög idejét kivéve) a gazda híre nélkül a pásztorok nem nyúzhatnak, fületlen vagy jegytelen bőrrel sem számolhatnak.9 7 1801. Juhásznak ásót hordani szamáron és gyalog kutat ásni tilos.9 8 1808. Pásztorokra eladó marhát bízni, nekik eladást elvállalni vagy kupecek- től befogadni tilos.9 9 1815. Idegen jószágot őriztetőre sem fogadhatnak.100 1818. Fejős gulyás, gulyásbojtár hátaslovat nem tarthat.101 1823. Külhelyeken szolgáló pásztorokat hazaparancsolják.102 1835. Paripás kurtagulyásoktól lovaikat, mint bitang jószágot „minden kímélés nélkül" elszedik.10 3 7. Munkaviszonyok A kiskunok a XVIII. század közepén a redemptió alkalmával számosán nagyobb birtokokat kaptak vagy vállaltak, mint amennyit megművelhettek. így hamarosan munkaerőhiány és számos gazdasági nehézség állott elő. A felmerülő bajokat - mint a levéltári adatok is mutatják - csak üggyel-bajjal tudták leküzdeni. Lássunk néhány levéltári anyagot, adatot idevágóan is: 1769-ben elrendelte a tanács, hogy amíg helyben munka akad, idegenbe munkára menni nem szabad. Összeírták, akik nem akarnak dolgozni. A munkabéreket limitálták, a konvenciókat előírták. Ez időben, amely gazda az előírtaknál nagyobb bért ígért, s elcsalta a más cselédjét, vétkes, és köteles az ígért bért megfizetni, de ha a család ragaszkodott a magasabb bérhez, a különbözethez igénye 171
