Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
cigány s néhány kalmárkodó zsidó élt a Kiskunságon. A zsidókat ez időben még nemzetiségnek számították. A zsidóság, a nomád cigányság betelepülésének kérdésével ez időben sokat foglalkoztak a hatóságok, akadályokat gördítettek elé. A zsidóknak csak 1-2 napra volt szabad a vásárokra bejárni. A cigányok „új magyarok", kiket jobb öltözködésre és munkára szorítanak, a sátrakban lakástól is tiltják őket, majd gyermekeiket parasztcsaládokhoz adják, hogy a kóborló élettől s anyanyelvűktől elszokjanak. A halasi levéltárban a XVIII. században a görög (macedón) családnevek közül a Halács, Dimó, Jánosi, Czéberer, Stefanovits, Paulovits, Bulity és Beszédes családnevek fordulnak elő. Zsidók csak a II. József türelmi rendelete után szivároghattak be a Kiskunságba. Legrégebbi zsidó családok Halason a Präger, Schön, Hollender, Stern, Hof- meiszter és Kohn. A cigányok közül a XVIII. század végén Halason a Nyilas, Bindis, Puczola, Orgovány, Piroska, Boldizsár, Illés és a Balog családneveket találjuk a régi írásokban. Az utóbbi kivételével a református vallást követik, amit az az időbeni anyakönyvi bejegyzések igazolnak. Közülük Puczola cigány kovács volt. 4. Társalkodás, kocsmázás A Kiskunság népe a régmúlt időben eléggé zárkózott életet élt. Erre mutat az is, hogy a régi öregek még a házukat is háttal vetették az utcának. A szomszédolás, névnapozás, a rokoni látogatások, torozások azonban elég gyakran voltak. Nem voltak kocsmázók az emberek, mert bora - úgyszólván - mindenkinek termett az elégségig, az áldomásadások azonban többnyire a kocsmákban bonyolódtak le. A fuvarozással foglalkozó emberek be-beléptek a pusztai csárdákba. Mint a régi öregek elbeszélték, a kocsmázások az önkényuralom idején váltak gyakoribbakká, amikor a betyárvilág szárbaszökkent, mert nemcsak a betyár- kodó, tolvajkodó emberek tanyáztak ott, hanem a nyomravezetésből élő emberek is. Az utóbbiaktól gyakran szerezhettek értékes adatokat. Azok elég gyakran meg tudták mondani, hogy pl. elkötött lovaik után merre induljanak. Ilyen kocsmák voltak Halason a Békás, Potykás, Ürgés, Pokol és Kispince, a pusztákon a Falkafogyasztó, a bodoglári és pirtói csárdák, Szánkon a Fakilincses és a Förgeteg kocsmák, Bócsán a Pipagyújtó, Orgoványon a Zöldhalmi csárdák. A Ráday-kor után a kocsmák látogatása csökkent ugyan, de meg nem szűnt. A régi levéltári iratokból tudjuk, hogy a kocsmai kilengések az előző századokban is elég gyakoriak voltak, de inkább csak a fiatalság duhajkodott. 5. Általános rendszabályok A lakosok különféle rendszabályozásáról a halasi levéltárban időrendben az alábbi adatokat szereztük: 169
