Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
települők a XX. századforduló idejéig kisebbségben voltak, s igyekeztek a törzslakossághoz hasonulni, ami az első világháború után időben, főként az egyre szapo- ruló vegyes házasságok folytán kisebb mértékben sikerült is. Jóslások Többször találkoztunk olyan személyekkel, kiknek lelkében sejtelmek éltek a maguk vagy mások életére és halálára vonatkozólag. Álomképekből vagy más jelenségekből következtettek. Általában az álmokban átszenvedett foghúzást tartják az emberek a halál hírnökének. Aki pl. azt álmodja, hogy fogát, vagy fogait kiszedték, vagy azok kihullottak, az általában biztosra veszi, hogy valaki meghal a családból vagy rokonságból. Ha fájdalmas volt a foghúzás, akkor a szívéhez közelállókra gondol, ha fájdalmat nem érez, akkor ismerősei, szomszédai között kutat. De találkoztunk más jeleket látó emberekkel is, így a kutyavonítást tartják az általános jelenségek egyikének, meg ha a beteg, vagy az öregember testére mászó pókot talál, vagy ha a lakodalmi menet gyászmenettel találkozik, az mind közel beálló halálra gondolást fakaszt. Többen titokzatos módon tették jóslásaikat a maguk vagy mások életéről, vagy haláláról. Orbán Duccos József, volt városi öregdobos a trónörökös párnak Szarajevóban történt meggyilkolása előtti hónapokban az ország sorsát jósolta meg. Azt álmodta, hogy Magyarország térképét a földre fektetve látta, amelyre egy mérges kígyó rácsúszott, ő rémületében a keze ügyében lévő ásójával szétvágta a kígyót négy darabra, azonban a kígyó nem pusztult el, hanem mindegyik darabja élt tovább és dühösen támadtak rá, ahogy a térkép közepén topogott. Ahogy a négy kígyó a határszél körül és beljebb tekerődzött és az ásóval feléjük csapkodott, a térképet vagdosta széjjel, s a térképet pontosan úgy találta felszabni, mint ahogy Magyar- országot Trianonban felosztották. Álmát másnap reggel - a templomból kijövőben - elújságolta a segédlelkésznek, majd Szilády Áron lelkésznek is, kik a nemjót (vészt) az álomból előre megsejtették. A tudós pap mondta is az első világháború idején: „Az öreg Duccosnak nyilván igaza lesz."7 7 Ván Benjamin halasi lelkésztől hallottuk: „Ván Isvánné Péter Julianna án- gyomasszony különös jóstehetségű asszony volt, aki különben sok nyavalya gyógyításához is nagyszerűen értett, de kitűnő kártyavető hírében is állott. Ez az asszony többek halálát megjósolta, s azok olyan körülmények között haltak meg, amint ő azt előre megjósolta. A maga halálát is - sok esztendővel ezelőtt - úgy látta meg, ahogy az bekövetkezett. A férjéét szintúgy. De megjósolta testvére, Péter Balázs szűrszabó öngyilkosságát, majd testvérnénje szörnyű tragédiáját is. Szinte rémülten beszélte el mások sorsának előre meglátását. 3. Nemzetiségi kérdés Nemzetiségi kérdések a Kiskunságon ritkán merültek fel. A XVIII. században még csak néhány görög kereskedő, a század vége felé kevés muzsikus meg kovács 168
