Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
evótak szépen. Ma mög má a gyerök sé kő. Némelyiknek má komája sincs, ha gyünnek az okulábu1." Ha szaporodott a család, régebben toldalék építkezéssel teremtettek elegendő férőhelyet. így legtöbbször együtt maradhatott a család. Ha nagyobb volt a telek, a fiatal párok számára külön új házat építettek a régi mellé. Házat építeni kezdetben csak törzsökös kunembernek, 1745 után csak redemptus lakosnak volt megengedve. Később az irredemptusok kétszeres árat fizettek a fundusokért. A tanács híre nélkül házat építeni vagy vásárolni nem volt szabad.5 A többnyire jómódú, szabad népünk a kocsmázást csak az alföldi betyárélet szárba szökkenése idején, az 1860-as években szokta meg. Ott találkozhattak mind a betyárkodókkal, mind a nyomravezetőkkel, és ott sok mindent kifülelhettek. Legtöbb háznál saját termésű borok mellett vigadozhattak az emberek. A pusztai csárdákban is inkább csak a pásztorok és a messziről fuvarozó emberek voltak a látogatók. A városbeli kocsmákban inkább csak báli alkalmakkor duhajkodott a fiatalság, meg a verbuválások idején. Sokszor a közismert és erejükkel kérkedő ún. „veti emberek" csináltak ott rendet. Az ismertebb veti emberek közé számították nagyapámat, Gőzön Istvánt, a későbbi pandúrt is. Ha éjjel valamerre baj volt, álmából is felkeltették, s ha apjával együtt ilyen helyre betoppantak, egész kocsmabeli népet is kivertek. Szárnyalt is a híre, hogy a pesti „Fehérló" szállóban félkézzel két embert tett fel az asztalra; egyszer meg két lánc mélyszántáson három embert vitt keresztül. Ilyen cselekményeiért lett belőle pandúr. A legismertebb veti ember a múlt század középső idején Nagy Czirok Sándor pandúr volt. Cselekményeiről hátrább lesz szó. Ilyen veti ember volt még a nagy Sárközi József is, aki különösebben 1845-ben az ún. „századosbál" alkalmával tűnt fel, amikor a birkózási mutatványok alkalmával egy hetvenkedő cigányt úgy vágott a földhöz, hogy leesett róla a gatya, a lábai meg beléragadtak a vizes gyöpbe. Jaj volt annak, akit megragadott, mert keresztülszaladt az öt ujja a mándlin. A felszegi gőzmalom építésekor az acéltengelyeket egymaga rakta a helyükre. Somogyi István, 48-as szabadcsapatbeli, egy kocsmai verekedés alkalmával egymaga maradt. Majd csapatosan támadtak rá, de beállt a sarokba, s ott nem bírták megütni a botokkal, ő pedig minden támadóját egyenként ököllel orron vágott, s így orruk vére eleredt, és harcképtelenné lettek. A Bach-korszakban az egyik kocsmában a verbuváló német katonák megtámadták a verekedő legényeket, Somogyi egy arra menő kocsiból kivette a kereket, s az egész verbunkos bandát kiverte a kocsmából. Egyszer egy kocsi búzáért egy mérő (75 kg.) tisztabúzát, zsákban a vállára kapott, s Kisszálláspusztáról (15 km.) letevés nélkül hazahozta. Nótafa és „világfia" lett. Nagy Czirok Ferenc gazda a múlt század középső idején, favágókra bukkant a kötönyi erdőben. Beléjük kötött, hogy nem kell az ilyen fiatal akácfák kivágásához 15
