Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Az eladó nem állt kötélnek, mire otthagyta Szél.- Ne hagyja itt barátom ezt az igen jó, öreg lovat, ha már úgy mögszerette! - szól utána az eladó.- Dehogy szerettem én mög, a gazdája ide-odáját! Valamikor ilyen lóra rá se néztem vóna! Csak azért kértem, mert az én pénzömhöz való! - vágott vissza Szél. Az 1880-as években egyik halasi zöldvásárban a református temető közelében ásítozik Szüry István nagy gazda ménese. Egy vén betyár - ki a temetőárok partján ült - a csikófogúak közül (ásításuk közben szemelte ki) egy ültő helyben egyet úgy megbabonázott, hogy az kivált a ménesből, s elkezdett szaladni az Eperjes hegy felé. Erre a ménesre alkudozó labahajas Mészáros István elővesz egy kolompot, megrázza keményen, mire a csikó megfordul és szalad visszafelé. A vén betyár résen volt. A csikó sörényét elkapta, ráugrott, s százak szeme láttára elrúgtatott vele. Öreg Dalló Sándor bácsi egy szép fias tehenet adott el 90 forintért. Az árát a bugyellárisába helyezve a belső zsebébe tette. Ezt meglátta egy vásári csaló, s mikor az öreg a vásárból boldogan hazafelé iparkodott, a csaló az öreg szeme láttára egy papírral kitömött bugyellárist ejtett a földre.- Feles lesz ám a pénz, mert láttam! Elcsalta az öreget a közeli temetőbe, hogy ott majd elosztoznak, de a sűrű fák és sírkövek között leütötte, s mindkét bugyellárist elvette tőle. A birkavásárokon se volt ismeretlen fogalom a csalás. Maguk a juhászok is igyekeztek egymást becsapni a legkülönfélébb módon. Az egyik kötönyi juhász arról lett híressé, hogy bár nem vásárolt, mindig több birkával tért haza a tálkájával, mint amennyit a vásárba felhajtott. Mikor javában állt a birkavásár, egyszer csak elkiáltotta magát:- Fogják mög a tolvajt! Ahun viszi a birkámat! (a kijárat felé mutatott) Közben elkezdte zavarni a maga falkáját a kijárat felé s egyre kiabálta: Fogják mög! Viszi a birkámat! Had csapjam agyon! Kiabálására és ahogy gyűrte a falkáját, mindenki a nem létező tolvaj után bámult a kijárat felé, birkái pedig - zavarás közben - a keskeny úton más juhászok falkájából észrevétlenül magukkal sodortak néhányat. Birkái gyarapításának ezt a nem közönséges módját néha a szomszédos vásárokon is gyakorolta. Kóbi bácsi egy négylábú kisasztalon cukorkákat árul. Körülfogják a gyerekek, s egy-egy darabot vesznek is, de csúsztatnak is a zsebekbe. Megáll egy paraszt is a kocsijával az asztala előtt, hogy majd vásárol tőle, de amíg Kóbi bácsival a paraszt értekezik, hogy a gyerekeinek milyen és mennyi cukorka is kellene, az ott ácsorgó gyerekek közül néhányan a szomszédos gyolcsosok által elhajigált madzagokból jó hosszú kötelet fonnak, s egyik végét az asztal lábához, a másikat a kocsi kereké148
