Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
„Apám szűcsműhelyében időzött egyszer az öreg Nájmond, - mesélte Csényi József szűcs, - amikor belépett a műhelybe egy mindig tréfálkozó „jómódú szegény ember" is, a Lakatos Pista, ki így kezdte az öreg kalmárral a nyájaskodást:- Ejnye de jó, hogy találkozunk Nájmond bácsi! Éppen el akartam mönni a házához tanácsot kérni, mint öregebb, tapasztalt embertől.- Mondjad csak Pistikám! Nagyon szívesen adok tanácsot. Erre az Istvánunk így folytatta:- Van itt a Piparétben egy nagyon jó kis kaszálóm, igön jó fű van rajta. Szeretném, ha valami jó szénát tudnék rajta gyűjteni, de addig nem mertem lekaszálni, míg Nájmond bácsival nem beszélünk.- No mondjad csak Pistikám, mit akartál velem?- Hát azt akartam mögkérdözni, hogy mikor lösz eső? Erre felugrott ám az öreg:- Hogy a ménkű üssön abba a paraszt fejedbe Pista! Majd ha az istennyila abba az üres tökfejedbe belecsap, akkó lössz eső. Ha azt nem nízném, hogy a sógorodná vagyunk, úgy összeszidnálak, hogy nem állná mög a lábadon! A mester kiugrott a műhelyből, mert nem bírta kiállni nevetés nélkül. Jeles szűcsmester volt az 1850-70-es években Monda Mihály. Harangostószéli háza végénél egyszer megáll egy nyalka juhász a csacsival, szamarát az eperfához köti, majd illő köszönés és kézfogás után így kezdi a csevegést:- Csinájon néköm Mihály bátyám olyan subát, hogy olyan né lögyön senkinek! Nem kérdőm az árát, hanem fizetők, mint a jó köles! Még azt is mögmondom, hogy „égy kerék" lögyön ám a suba, léterítve a két szárnya összeérjön, vagyis kerek lögyön, mint a kocsikerék.- Jól van fiam, mög lösz - mondja a mester. A megbeszélt időben a juhász „hazaszamaragolt" a subáért.- Nohát készen van-é a suba, Mihály bátyám? - köszönti a szűcsöt.- Készen van fiam! Gyerünk csak az udvarra majd ki térítőm! Mikor Mihály bá' a subát a gyepen kiteríti, a különös látványra így szólt a juhász:- Hű, azt a huncut vén istenit kendnek! Mit csinált kend?!- Hát, édös fiam mögparancsoltad, hogy ilyen subája né lögyön senkinek. Már most gondolhatod, mennyi fejtörést okoztál neköm! Mert szépnél szöbbet találhattál vóna, de ilyen még nincsen senkinek. Egyik darab bőrt a gyapjával befelé, a másik darabot a gyapjával kifelé varrtam! Most vödd magadra, eriggy vele végig a városon - egyik szélűül a másikig -, s ha ilyen subát találsz, hát ingyen odaadom! Erre a juhász nagyot nyelt és így szólt:- Hát idehallgasson Mihály bátyám! Csináljon kend néköm olyan subát, amilyen másnak is lőhet! Nagyon szép lögyön! Az elejibe tükröket, mög gyöngy- szömöket is rakjon kend! Mögfizetök, nem is kérdőm az árát!- Látod fiam! Ez már beszéd! - mondotta Mihály bácsi. 123
