Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
is a saráglya-láncokhoz ért, az iparosságot tanultságuk, műveltségük végleg a nem tanult és nem nagy vagyonú parasztok fölé emelte. Az iparosság a más társadalmi osztályhoz tartozókkal az ismeretséget 1863-tól a Polgári Olvasókörben ápolta. A kör elnökei sorában a 80-as évektől egymást követték az iparosok. Ez egyesületben a demokráciát nemcsak hangoztatták, hanem élték is. 1. Az ipar fejlődése Az ipar egyes ágazatai fejlettségére jellemzőek az alábbi levéltári és gyűjteményes adataink: A malomiparban 1797-ben már 29 szárazmalom működött. Az első szélmalmot 1799-ben építtette a város. 1800-ban újabb kettőt építettek a magánosok. A XIX. században úgy a száraz, mint a szélmalmok száma jelenősen emelkedett. Az 1870-es években a szárazmalmok száma 40-re, a szélmalmoké 1900 körül 35-re emelkedett. Az 1930-as években - a változott viszonyok miatt - a még meglevő száraz- és szélmalmaink is leálltak. Az első gőzmalmot Gál Lajos és társai építtették 1863-ban, de 1876-ban leégett. 1882-ben újraépült, de két év múlva ismét leégett. 1884-ben Fekete P. Lajos és társa építtettek kisebbszerű gőzmalmot a Lázár-ban, és ugyanez évben Benke M. Mihály a Templom-hegyen. Az utóbbi hamarosan leégett. A XX. századforduló után Sáfrik József és gazdatársai, majd Körösi Jenő és Kéki Lajos építtettek még gőzmalmot. A szabóiparban 1797-ben 13 mester, 9 legény, 1830-ban 36 mester és legény dolgozott. A szűcsiparban 1815 és 1858-ban 17 önálló mester, 1930-ban már csak 6 mester folytatta az ipart. A csizmadiaiparban 1797-ben 24 mester és 28 legény működött. 1815-ben 58 mester és legény, 1858-ban 33 mester és legény, 1930-ban 12 mester, de ezidőben már 58 cipész és 14 papucsos is volt. A kovácsiparban 1797- ben 8,1815-ben 14,1858-ban 17,1930-ban 40 mester dolgozott. A bognáriparban 1797-ben 3,1815-ben 5,1858-ban 10,1930-ban 16 mester működött. A takácsmesterség 1797-ben 23 mester, 19 legény, 1821-ben 67 mester és 40 legény, 1841-ben 84 mester, 1858-ban 54 mester. E két évben a legényekről nem szól az írás. A XVIII. században kisebb számmal voltak még: gombkötők, szíjgyártók, nyergesek, tímárok, kötelesek, szűrszabók, ácsok, pékek, lakatosok, szappanosok és több más ipari szakmában dolgozók. Az 1906. évi polgármesteri jelentés szerint: ez évben 75 iparigazolványt adott ki a város. A képesített iparosok száma 352, engedélyes 25, egyéb iparos 60, iparossegéd 132, tanuló 210.1933. év végén (a polgármesteri jelentés szerint) az önálló iparosok száma így alakult: cipész 58, kovács 45, asztalos 39, szabó 37, borbély 29, csizmadia 22, hentes-mészáros 22, lakatos 21, molnár és daráló 17, bognár 15, női szabó 15, szobafestő-mázoló 14, vendéglős 13, kőműves 11. Egyéb iparosok kisebb számmal. Iparos összesen: 515. A segédek száma: 137, a tanulóké: 210. 104
