Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)

Bandi, bármit elgondoltam - ha nem is tartotta jónak - nem ellenkezett. Talán úgy gondolta, a magam kárán tanulok. A repülőtéren már sokan voltak, de látva a gépeket nem mindenki tartotta biztonságosnak a felszállást. Flóra is azt mondta, ő nem repül, így tehát egyedül szálltam be és fizettem meg a drága jegyet. Végül is mi felszállók nem voltunk 3-4-nél többen. Mellettem egy férfi ült, aki még a gép el sem indult már össze-vissza beszélt családi dolgairól. Furcsa érzés volt, mikor felszálltunk, hogy nincs talaj a lábunk alatt.- Sokan beszéltek Halason arról, hogy a Gyenizse és a Varga család miként került Halasra. Ez végleg titok maradt volna, ha Zsófi nekem egyszer nem mondja el. Most ezt a titkot felfedem, ahogy tőle hallottam: A Nagy-Alföld tele volt ebben az időben betyárokkal. Aki utazott, könnyen lemondhatott az életéről. Ez az áldatlan helyzet kezdett megszűnni, amikor Szegeden bíróságon állytottak fel, kiváló ügyvédekkel. Ennek híre hamar eljutott az egész országba. így sokan kezdtek Szegedre települni.

Eljutott a hír a biztonságról egy Varga nevű kereskedő családjához is. Egyik nap egy karaván állított be nagy családdal a városháza udvarára. Szenzáció volt, hogy amikor a karaván lepakolt, négy gyönyörű lány bújt elő. A bíróság vezetője ekkor

45. A repülőút alkalmával Pesten vásárolt anyagból készült vidám szoknyában

64