Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)

Minden barátkozásnak megvan az értelme. Akkor, mikor mi már tönkrementünk, Józsa Juliskán keresztül adtunk el ruháinkból, ágyneműből. Juliska igyekezett minél jobb áron eladni azokat.

Józsa Juliska esküvőjén én is koszorúslány voltam. Erről készült fénykép is. Sokáig találgattuk, ki lehetett a koszorúslegényem. Egyszer, mikor Bor nevű fodrászüzletben voltam, a főnök fésülte a hajam. Rádöbbentem, hogy ő volt a koszorúslegényem. Ezt a főnök sohasem említette.- A Kárpát utcai ház mindig nevetéstől volt hangos, dacára annak, hogy az életünk anyagilag nem volt rózsás. Tóni gyerekei is jártak már ide. Két fiú és egy kislány.- Mikor szüleim Pirtót eladták, már csak a mérhettlenül nagy munkát igénylő Bíró-féle föld volt meg. Ebből csak nagy munkával és sok gyaloglással tudtunk valamit kihozni.

Anyagi helyzetünkön a diákoknak kiadott szobákból befolyó pénz segített. Ebben az időben apánk testvére Zsuzsi néni a legkisebb leányával lakott. Kovács Sándor szűcs mester feleségénél találtak otthont. Esztike nagyon szép volt és Sándor, a férje nagyon jó férj, de mégsem volt Esztike álomlovagja.

Buda Etel néni, Berecziné egy paraszt férfi szépség felesége volt. Négy lány anyja, tele féltékenységgel. Zsófi, mivel az orvos kívülről vette ki a manduláját, nem számított valami szép lánynak. El is vált tőle az ura, aki fiákeres volt. Mikor elhatározta a válást, a hozzánk közeli lakást feladta, vele együtt az urát is ebocsátotta. Ezután Akasztóhegyen lakott.

Ahogy nőttünk, a barátnők váltották egymást. Irén barátnője Novák Böske és Mihály Ilonka volt, akik unokatestvérek voltak. Ilonkát a Kónya cipészmester örökbefogadta. így ő is a Nagy utca egyik nagy házában lakott.

Novák Böske az anyjával Berta nénivel, az Almos utcában lakott.

Én sokszor meg voltam híva Kónyáékhoz. Remek ebédet kaptunk, utána a nagy kertben estig tartó játék következett. A Kónya-féle cipőüzlet talán az egész megyében ismert volt. Itt készült Babó Béni földbirtokos aranycsizmája, ami a díszmagyarhoz kellett. Az ebédlőjükben egy polcon a családi album volt. Ezt Irénnel mindig kinyitottuk és nem bírtunk a nevetéssel, mikor láttuk a sok csúnya lányt. Böskének a nagypapája arany keretben volt, amit házilag mákból csináltak. Egy sor mák egy sor enyv, végül arannyal befestették. Igazán olyan szép volt, mintha valódi aranyból lett volna.

Ok Félegyházára költöztek, mivel Böske tanámőképezdébe került.- Ebben az időben 1920 körül nagy influenzajárvány volt. Ezt spanyol náthá-nak hívták, nagyon szedte az áldozatait. Böske utolsó éves volt és menyasszonya a félegyházi református papnak, mikor megkapta. Hiába vitték Pestre, nem tudták meggyógyítani.

A halasi állomásról temették, a halasi református temetőbe.

Egyszer elterjedt a hír, hogy a vasúti restit egy hölgy vásárolta meg. Arról beszéltek, hogy nagy protekciója lehetett. Vélték, hogy az üzletvezető áll mögötte. Ez a resti tulajdonosnő vásárolta meg Böskéék házát. Ez a ház sokkal nagyobb volt,

54