Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)
oda, ha már a vásárlók elmentek. Minket ebből a paradicsomból Mari nénénknek kellett haza cipelni. Ebben az időben szokás volt, hogy minden vasárnap kora délután temetőbe mentek, a baráti kör asszonyai, a rokonok és barátok sírjait látogatták meg. Mikor nagyobbacska voltam jó pár év után magam is résztvettem a temető látogatásokon. Sass Károly Petőfi násznagyának sírjához is mentünk. A temetőből valamelyik családhoz mentünk. Nálunk a szalonban mindenkinek volt egy kis dohányzó asztala. Ezek közül Thúry bácsié még most is megvan. Akihez mentünk, az mind frissen sült fánkkal várt uzsonnára. Mire oda értünk a fánkok sorakoztak, lekvárral dúsítva. Ezeknek a szép szokásoknak a háború vetett véget. A háború megkezdődésével egyre másra érkeztek a behívók. Az volt a téma, kit vittek el, ki halt meg, hol esett el. A Bercsényi utcai házat, nálunk is felváltotta a Kárpát utcai. A felejthetetlen Pirtót elmosta az idő, vele együtt a határokat is. A gondtalan gyerekkor véget ért. Tóbi Sanyit már nem gyereknek, hanem, mint egy két méteres sovány valakit ismertünk, aki szinte csak lézengett. Elvitték a zsidókat. A Bercsényi utcai kisbolt a maga mesevilágával szintén csendőrkézre került. Új házak, parkok épültek, új emberek léptek a régiek helyére. Eltűnt a gondatlan gyermekkor is. A petrol kimérése helyett, Sanyi is a Kárpátokban cipelte a puskát. A Bercsényi utcát ne álmodja vissza senki, mert ott már eltévedne, hanem azt a néhány kislányt, aki figyelte, nem csöppen-e el a drága petrol a fényes deciből. Egyik kislány, aki most írja ezt a pár sort, soha nem lesz többet az álomország lakója, soha nem mondja, mit adjak kedveském. A jövőben ha lesz még jövő nincs már aki így szól a vevőkhöz: Mit adjak kedveském? Viola keresztapja Varga Sándor református esperes volt, akinek legfőbb kívánsága, hogy szeretné még egyszer meglátni a petroltól büzlő kis boltot. Ez a kívánsága teljesült. 3. A tanyai élet szeretete A Berki családnak Halashoz közel, de más-más határban volt birtoka és azokon tanyája. Ezek voltak: Harka és Pirtó. Harkáról már szóltam az első rész 5. pontjában a „Tanyai életképek” címszó alatt. Itt a pirtói emlékeim idézem fel. Mikor hallottuk, hogy Apalaka - így hívtuk apánkat - Pirtóra készül, addig hízelegtünk, míg eltekintett az iskolába menéstől és vele tartottunk a vonathoz. Mire Pirtón kiszálltunk, már együtt volt a baráti kör. Szathmáry, Szilády és Vas Elek bácsival vonultunk a tanya felé. Szathmáryéké közvetlen kapcsolódott hozzánk, Szilá- dyéké azonban elég messze volt. Vas Elek birtoka, aki kertész is volt, szintén a közvetlen szomszédsághoz tartozott. O végigültette nagy szemű szamócával az elválasztó fasort. Irénnel nem tudtunk ellenállni a gyönyörű gyümölcsöknek. Elek bácsi elnézően vette tudomásul, hogy kevesebb az eper. 50
