Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)

A temetés után el kellett mennem néhány helyre, így Hegyesinéhez is.

A kapun kilépve két férfi jött a vasút felől. Megálltak és azt mondták, Itt még ilyen is van?

Hegyesiné is azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy spanyol nő. Tőle egyenesen Kristófnéhoz mentem. Alig beszéltünk pár szót, belépett Monszpart. Lacikám, szólt Juliska néni, ugye milyen gyönyörű asszony? Egymásra néztünk, és én szó nélkül eljöttem. Ekkor láttam utoljára dr. Monszpart Lászlót, sokak megmentőjét.

Egyszer beszélgettünk vele. Többek között ő azt mondta: Halason tán minden házban szolgáltam, kisebb, nagyobb bajban. Ezért meghagyom, ha meghalok, ne kriptába temessenek, hanem régi módon, hogy mindenki síromra tehesse a megemlékezés virágait. Én kétszer tudtam ezt megtenni.

Hodossyék története nem volt mindennapi. Hodossy Géza Halas közkedvelt alakja volt. Ez az a család amelyről már Petőfíékkel kapcsolatban írtam. Géza katonatiszt volt és a háborúban orosz hadifogságba esett, melynek híre eljutott a családjához. Matild néni, az anyja kétségbe volt esve és bibliára megfogadta, hogy ha visszakerül a fia, térden csúszva megy a templomba. A Hodossy-ház Halason az Eötvös utcában volt, elég messze a templomhoz. Egyszer arról jött hír, hogy Géza az orosz feleségével megszökött és emberfeletti körülmények között megérkeztek a pesti rokonokhoz. Később Halasra is jöttek. Meg kell mondani, hogy az anyja a fogadalmát nem teljesítette.

Géza és felesége egy színész házaspárnál lakott Pesten, akik rokonaink voltak. Ok fátyolos templomi esküvőt rendeztek Gézáéknak. A fiatalok két fehér rókabőrt hoztak magukkal Oroszországból, egyiket hálából a színész házaspárnak adták.

Halason is esküvői parádéval fogadták őket.

Hodossyné a menyével nagy szeretetben élt. Taszát mindenki szerette, csak az asszonyok féltették tőle az uraikat. Géza és Tasza egy szibériai táborban ismerkedtek meg. Ott minden nő mindenkié volt.

Taszának az volt a nagy fájdalma, hogy testvére kint maradt. Megpróbáltak itt az orosz parancsnokságon engedélyt kérni Ninuska - így hívták a testvért Magyarországra jöveteléhez. Füt-fát megmozgattak és végre sikerült bizonyos időre engedélyt kapni. Taszával együtt mindenki örült ennek a sikernek.

Az időpont is megvolt, hogy mikor érkezik Ninuska. Hodossyékkal az állomáson én is ott voltam fogadására. Nagy volt az izgalom, amikor befutott a vonat. Egy marhavagon kis ablakánál jelent meg Ninuska feje. A testvérek azt sem tudták mit mondjanak egymásnak, de nagyon nagy volt az örömük.

Ninuska elmondta, hogy most már ők is jobban laknak. Egy orvosnővel van közös szobájuk. Hodossyéknál, mikor meglátta a szekrényben a sok női ruhát, öltözéket, Taszának azt monda, hogy egész nap a tükör előtt fog állni és ruhákat próbál.

Ebben az időben, már nekünk is újra két szobánk volt, s tudtunk összejöveteleket tartani. Ninuska nagyon jól érezte magát Halason. Amikor az engedélyezett tartózkodási idő eltelt, készült vissza hazájába. Azzal búcsúzott, hogy Violát egyszer vendégül fogja látni, de ő sem jött többé Magyarországra és Viola sem ment ki.

42