Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)
Köszönjük, mondtuk, majd meglátjuk. Odaérve tapasztaltuk, hogy a kapu be van zárva. Csengetésre nem jelentkezett senki. így visszajöttünk ahhoz a házhoz, ahol az a kedves asszony volt. Mondtuk neki, hogy senki nem nyitott ajtót. Az asszony erre azt mondta nekünk, megbeszélte a férjével, hogy bármilyen szűkén is vannak oroszok is laknak már náluk nagyon szívesen látnak bennünket. Mondtuk az aszonynak, hogy mi is az oroszok elől jöttünk fel Halasról előbb Sósérre, Bandi nővérének birtokára, majd onnan továbbmentünk Pestre. Pesten sógornőm Kinizsi utcai lakásában éltük át az oroszok bevonulását. Innen Dunave- cséről a Sóséri birtokra igyekszünk, mert megígértük és szeretnénk tudni mi történt náluk a kastélyban. Ok erre mondták, nem tudjuk, hogy mire vállalkozunk. Bandi azt válaszolta: megígértük. E kedves családnál két napig voltunk. Bennünket Annuska elvitt barátnőjéhez, a református papákhoz. Nagyon kedves emberket ismertünk meg bennük. Közben a családnál lakó oroszok gyanúsan nézegettek bennünket. Itt lakott a parancsnok is, ruhája tele volt kitüntetésekkel. Annuska ura elkészítette nekik mosdáshoz a nagy lavórt és két kisebb lavórt. Jött a parancsnok. Odaállt a lavórhoz. Jobbról, balról belefútja az orrát, kezére kellett önteni vizet, és kész volt a mosdás. Két nap után nagy sírással kísértek ki a háziak az utcára és kérték gondoljuk meg a dolgot, amire vállalkoztunk. Mondták, hogy elférnénk addig, amig alakulnának a dolgok. Bármennyire láttuk, hogy igazuk van, nekünk menni kellett. Elindultunk Solt felé. Itt lakott Jolán gépésze, gondoltuk ő tud valamit Sósérről, ezért hozzájuk igyekeztünk. Az országúton óriási kocsiforgalom volt ^s rettenetes por. Mellettünk vágtatott el egy öreg orosz a lovaskocsiján. Megállt és intett, hogy üljünk fel. Ilyen utazást rémregényben olvashatunk. A kocsi két kereke az árok felett úszott és az orosz, csak nógatta a lovait, gyorsabb száguldásra. Végre beértünk az udvarba, ahol nagy megbeszélés folyt. Ruháikról ítélve magasrangú katonák lehettek együtt. Mikor a gépészék megláttak, szívesek voltak, de láthatóan magukban a pokolra kívántak. Nem tudtak semmi közelebbit Sósérről. Nagy nehezen megoldották az elhelyezésünket egy éjszakára. Mi másnap kora reggel elindultunk Sósérre és estefelé értünk oda. A parkon keresztül a gazda lakásához érkeztünk. Amikor megláttak, a rémülettől szóhoz sem jutottak. Eljött a vacsora idő. Az asztalnál ültünk, mikor bejött két orosz katona. Mindjárt mutogatva kérdezték, hogy kik vagyunk. Alig telt el egy óra, mikor futva jött a gazda, hogy azonnal induljunk, mert az oroszok keresnek. Bandi jól ismerte a szőlőutakat, így el tudott igazodni a sötétben. Az oroszok részéről rövidesen elkezdődött a lövöldözés. 34
