Koszta Sándor: A keceli posta - Thorma János Múzeum könyvei 11. (Kecel-Kiskunhalas, 2002)
A megerősítés évei. 1985-2002
100. Schindler Jánosné oklevele, 1986 kát adott. 1986-ban az építkezés meg is indult, anyag és szakmunkás hiányában azonban lassan haladt. 1987. év végén a kész épületet a telefonközpont szerelői vették birtokba. Az új automata távválasztó távbeszélőközpont szerelését 1988 kora tavasszal kezdték meg, ugyanekkor megkezdték a vezetékhálózat bővítését is, majd a szükséges kábelek föld alá fektetését Kecel és Kiskőrös között. Az átadásra 1988. május 13-án reggel 7 órakor került sor. Immár központi kezelő közreműködése nélkül, közvetlen tárcsázással lehetett helyi és távolsági beszélgetéseket kezdeményezni, mivel az előfizetők telefonjait az üzembehelyezéssel egyidejűleg bekapcsolták a belföldi távhívásba. A nemzetközi távhívás lehetőségére még várni kellett egy évig, míg megteremtődtek annak műszaki feltételei. A telefonkészülékeket nem kellett kicserélni, mivel 1984-ben a CB bővítésekor már tárcsával rendelkező készülékeket szereltek fel. Az új távbeszélőközpont üzembehelyezésével, a régi előfizetői telefonszámokat megszüntették, és Kecel Imreheggyel együtt a 78-as körzetszámot, az előfizetők pedig öt számjegyű telefonszámot kaptak. A kézibeszélő felemelése után búgó hang jelentkezett, ezután lehetett tárcsázni. Ekkor a helyi beszélgetés díja 7-18 óráig 3 percenként 18-07 óráig 6 percenként 2 forint volt. Könnyebbséget jelentett, hogy körzeten belül - a régi kiskőrösi járás községei tartoztak a 78-as körzethez - csak öt számot kellett tárcsázni. A szegedi postaigazgatóság értesítőjében felhívta az előfizetők figyelmét, hogy „az átkapcsolás után a belföldi távhívásba résztvevő helységekbe csak indokolt 76
