Koszta Sándor: A keceli posta - Thorma János Múzeum könyvei 11. (Kecel-Kiskunhalas, 2002)

Kecel második postamestere

15. Keceli bélyegzés, 1916.

olasz hadifogságba esett - egy Szicíliai hadifogoly táborban őrizték - Károly fia pedig 1918-ban halt hősi halált. Kecel férfi lakosságának közel 10 %-a nem tért haza. A galíciai, isonzói és doberdói jeltelen sírokban alusszák örök álmukat.

Gyűjteményemből bemutatok ebből az időből származó három Keczel hely- és keletbélyegzővel ellátott háborús levelet, levelezőlapot és egy értesítés kézbesítésről szóló igazolást (15-17. kép). A 15. kép levelét Kecelről küldték a Tábori posta 14-re. Innen „Abgängig” megjegyzéssel visszaküldték. A 17. képen szereplő ajánlott levelet Kecelen adták fel 1917 január 1-én 184 ajánlási ragszámmal. Rendeltetési helye Nagyvárad. A címzett aláírásával és hivatalos körbélyegzőjével igazolja az átvételt. A „Keczel” és a Nagyvárad hely- és keletbélyegző egyaránt 30 mm átmérőlyü sávos bélyegző. A nyomtatvány rózsaszínű, nagysága 200 x 170 mm.

Az első világháborút követően az ország hatalmas vér és területi vesztességei ellenére - a megszálló utódállamok hadseregei csak a tüzet nem vitték el - újra élni akart. Aléltan bár - az infláció és a szegénység szorításában - de megindult az élet. A posta forgalma is növekedett. Nyilvánvalóvá vált, hogy újra létszámot kell emelni, hogy elláthassák a levél, csomag, utalvány, takarékpénztár, a csekk és a távirda szolgálatot. A hivatali kisegítők, kiadójelöltek, de a képesített kiadók, kezelők általában nők voltak. Az alacsony fizetések, a mostoha lakásviszonyok miatt, nem sok időt töltöttek Kecelen; ebben a felfordult világban a legtöbben keresték helyüket és tovább álltak.

23