Koszta Sándor: A keceli posta - Thorma János Múzeum könyvei 11. (Kecel-Kiskunhalas, 2002)
Előzmények
(1387-1437) korában már használták a könnyű, fedeles utazószekeret - a későbbi kocsiposta ősét - de tudunk 1438 és 1441 között olyan személyszállító járatokról is, melyek Pozsony-Győr-Komárom-Székesfehérvár, illetve Pozsony-Sopron- Bécsújhely-Bécs vonalon közlekedtek. A királyi hatalom Hunyadi Mátyás (1458-1490) uralkodása alatt érte el fénypontját. Uralkodása alatt központosított államot épített ki. A sikeres kül- és belpolitikához fejlett hírközlő intézmény párosult. A királyi kancellária, Mátyás budai udvara valóságos hírközponttá vált. Rendelkezéseit innen hordták szét az országba és ide futottak be az uralkodói, egyházi, főnemesi, városi követek, futárok. Az udvari futárintézmény élén az udvarbíró állt. Az akadálytalan, gyors futárszolgálat ellátása az országban postaállomások felállítását tette szükségessé, ahol biztosították a futárok ellátását és megfelelő számú váltólovat. A futárintézmény eddigi eszköztára, a személyszállítást is biztosító kocsival, az utazószekérrel bővült. A sokat utazó Mátyás király egyik kedvelt tartózkodási helye Tata vára volt, szomszédságában fekszik Kocs község, amelynek bognár mesterei szerkesztették meg azt a gyors közlekedésre alkalmas fogatolt jármüvet, amely előbb az egész országban, majd olasz közvetítéssel külföldön is elterjedt. A „kocsi” könnyű, négyüléses paraszt szekér volt, mely elé három lovat fogtak be. Éjjel-nappal futott, csak a lóváltó állomásokon állt meg, s ezzel lehetővé vált, hogy a levélvivő futárok mellett a személy, csomag és a pénzszállítás is kifejlődjön. A kocsi szó, a kocsi használatba vételével egyidőben került a különböző nemzetek nyelvébe: az olasz cozo, cozi, macocchio, németül gotschi, kutsche, angolul coach, csehül koci, legyeiül kotczy, hollandul cotsie, koets, románul cocie, stb. „Mátyás király ahová megyen vala, úgy megyen vala, mintha repülne” írta 1575-ben Heltai Gáspár. Naponta százezer lépésnyi (kb. 75 km) utat tett meg. A későbbi időben - az utak javulásával - éjjel-nappal váltott lovakkal 30 óra alatt tették meg az utat Buda és Bécs között. A posta szó a XIII. században terjedt el Magyarországon, de még két évszázaddal később is azonos volt a futárokkal, akik már nemcsak szóbeli üzeneteket, parancsokat vittek, hanem leveleket is szállítottak. A mohácsi csata (1526) után az ország három részre szakadt. Habsburg Fer- dinánd (1525-1558) trónra kerülésével az osztrák birodalmi posta évszázadokra berendezkedett Magyarországon: mindenekelőtt Bécstől Budáig postavonalat állíttatott fel, melynek 10 állomása volt, de a török hódoltság idején csak Észak- és Nyugat-Magyarországon maradt működőképes. Buda visszafoglalása (1686), majd a karlócai béke (1699) megkötése nyitotta meg az elpusztult és majdnem kihalt Duna-Tisza közén az élet újraindítását. A XVII. század elején Magyarországon a Paar család (mint vezető postamesterek) hübér joguk alapján szervezték, irányították a postát az osztrák örökös tartományok mintájára és szabályai szerint. Hasonló volt a helyzet Erdélyben is, ahol az 1691-ben kiadott Lipót-féle diploma feltámasztotta a közterhen alapuló postaszervezet működését. A Paar-féle posta fő vonala a törökök által meg nem szállt területeken Pozsonytól a Kárpátok alatt vezetett Kassáig, innen a Tiszán át Szatmárig. A karlócai békekötés után még további postavonalakat szervez9
