Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason
niilés volt az oka annak is, hogy ők az első vonattal már elindultak Szegedről, nem akarták velünk együtt szívni a levegőt. Nagyon rosszul jártak, mert az első vonat egyenesen Auschwitzba vitte őket. A szegedi téglagyárban eltöltött rövid idő alatt természetes halál miatt elvesztettük 32 hittestvérünket. A zsidó temető egyik üres parcellájában helyezték őket örök nyugaromra. Közülünk senki sem mehetett ki a temetésre, nevüket azonban beírták a temető nagykönyvébe. így sikerült a közelmúltban emléket állítani sírjuk fölé. A szegedi téglagyári gettó magas fakerítéssel volt körülzárva, a környező épületek tétjén éjjel-nappal feltűzött szuronvú csendőrök őrködtek. Magában a táborban sohasem láttunk csendőrt, ellenben nap-nap után megjelent Wisliczeny, a később hírhedtté vált SS Haupt- sturmführer, akinél sohasem volt fegyver, csak egy lovaglópálca, és ezzel csapkodott maga körül, ha valaki közelíteni akart hozzá, hogy kérdezzen valamit. Vele volt, de külön is sokszor bejött hozzánk a csicskása, egy Scharführer, aki napszámra ott barangolt a táborban, és elég sokat fecsegett is. Olyan ópium-pirula féle meséket adott be a megrémült népnek, hogy minket munkára visznek Németországba, főleg a szakmunkásokra lesz nagy szükség. Ezért minden szakmunkás vagy iparos németül felírta egy fehér vászondarabkára mesterségét, és felvarrta a melle bal oldalára. Igen büszkén lépkedett el mellettünk tele önbizalommal szegény Schön Vilmos is, aki az ország egyik legjobban képzett és legszebben dolgozó azstalos „művésze” volt. Azt hitte, hogy a „ Tischler” megjelölés a mellén jobb sorsot fog neki és családjának biztosítani. O is tele bizakodással rohant az első vonat felé. Auschwitzba került, sohasem jött vissza. Ez az első vonat június 26-án ment el Szegedről kb. 2000 személlyel, és mint a háború után megtudtuk, egyenesen Auschwitzba irányították. Velük voltak a betegek és az elmebajosok is. Mengele alig engedett át valakit a jobb oldalra, mint ezt Dr. Pécsi Margit halasi fogorvosnőtől a háború után megtudtuk. A balra küldötteket még aznap elgázosították. Június 2 7-én ment el a második vonat újra kb. 2000fővel. Ez a vonat is Auschwitzba volt irányítva, de Miskolcon egy hibás váltóállítás miatt nem a Kassa-Oderberg vonalra ment, hanem az Ausztriába irányított szerelvények útjára. Strasshoffban tudtuk meg, hogy a debreceni, szegedi, kecskeméti, szolnoki táborokból, ahol 6000 zsidó volt összegyűjtve, két- két vonat ment Auschwitzba és egy Ausztriába. Szegedről pedig két vonat ment Ausztriába és csak egy Auschwitzba, míg Kecskemétről mind a három vonat Auschwitzba ment. így „ korrigálták ” a szegedi második vonat helytelen irányítását. Mi nem mentünk el a második vonattal sem. Apósom, Dr. Holländer Ignác ügyvéd a megfontolások embere volt, ezért mindig azt hangsúlyozta, hogy ne siessünk, várjuk meg a legutolsó transzportot. Nagyon elszomorító benyomást tett ránk, hogy mind az első, mind a második transzport után igen sok csomagot visszahoztak a vasúttól. Láttuk, hogy Schwarc Ignác, volt hittanárunk tolókocsiját is visszadobták a téglagyárba. Nagyon öreg és gyenge volt, kocsi nélkül meg sem tudott mozdulni. Mi ekkorra márfelkészéltünka továbbutazásra. Június 28-án indítottak bennünket útnak kora hajnalban. Gyalog kellett a mellékutcákon át a Rókusi pályaudvarra mennünk, ahol egy mellékvágányon üres tehervagon szerelvény várt ránk, amelyet német SS katonák őriztek. Kb. 60 fő került ismét egy vagonba, úgyhogy ülve egymás mellett elfértünk. A hangulat rémes volt, többen idegrohamot kaptak, mások némán ültek, és ha szóltunk hozzájuk, nem válaszoltak. A kísérő SS katonákról hamar kiderült, hogy bácskai sváb legények, régi volksbundisták. Mind tudott magyarul. Alig helyezkedtünk el, máris kopogtattak az ajtónkon, hogy most egy aktatáskára, most egy női retikülre vagy fehérneműre van szükségük. Mi persze a géppisztolyos alakoknak nem mertünk nemet mondani, akinek még volt valamije, odaadta. így ment ez egész úton. 84
