Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason
Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitzmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk!”12 Az 1920 márciusában kormányzóvá választott Horthy Miklós korlátozottan bár, de hajlandó volt elfogadni az antiszemita diákszervezetek és az Ébredő Magyarok Egyesülete tömegeinek politikai igényeit. Megfogalmazott követeléseiknek a világháború utáni első európai zsidóellenes törvény adott helyet. Ez volt a numerus clausus (1920. szeptember 26.), amely a nemzetiségnek tekintett zsidóság arányára hivatkozva megsértette a polgári jogegyenlőség addig elfogadott elvét, mert az egyetemekre és főiskolákra felvehető zsidók létszámát 6 %-ra korlátozták. Gróf Bethlen István, Horthy reálisan gondolkodó miniszterelnöke felismerte, hogy céljai megvalósításához szüksége van a magyar zsidóság támogatására, ezért a „megszüntetve megőrzés” megoldásához folyamodott, mely fenntartotta az antiszemitizmust, de nem zárkózott el a zsidók gazdasági szerepvállalása elől. A magyar társadalomban a 30-as évek második felében alakultak ki azok az irányzatok, amelyek a felhalmozódó társadalmi elégedetlenséget a zsidók ellen fordították. „ Én azt hiszem, felesleges volna elméleti vitát folytatni afelett, hogy helyes vagy nem helyes a zsidókérdésről beszélni. Zsidókérdés van. S ez egyike elintézetlen problémáinknak. Ha pedig elintézetlen, annak csak tervszerű és törvényes rendezését tartom lehetségesnek. A kérdés lényegét abban látom, hogy az ország határán belül élő zsidóság különleges helyzeténél fogva aránytalanul nagy szerepet játszik a gazdasági élet azon ágazataiban, ahol a kereseti lehetőség könnyebb és kedvezőbb...”'3 Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. március 5-én történelmi jelentőségű beszédet mondott Győrben. Bejelentette, hogy Magyarországon hozzáfog a zsidókérdés rendezéséhez, és korlátozni fogják a zsidók szerepét az ország gazdasági és kulturális életében. A zsidóellenes program meghirdetése a vég kezdetét jelentette a zsidó közösségek számára. A magyar politikai pártok, társadalmi és szakmai szervezetek 1938-tól behódoltak az antiszemitizmusnak. Darányi törvényjavaslatot terjesztett elő, amelynek céljául meghatározta, hogy hatásosabb védelmet kapjon az ország „társadalmi és gazdasági egyensúlya”. A javaslat 1938. május 28-án törvényerőre emelkedett, de már Imrédy Béla elnöksége alatt, aki nyugat-barát beállítottsága miatt vívta ki a nácik legteljesebb elismerését. Ez volt az úgynevezett I. zsidótörvény, amely kimondta, hogy a zsidóság részarányát 20 %-ra kell korlátozni a szabadfoglalkozású pályákon, valamint a sajtó, ügyvédi, mérnöki és or-vosi kamarákban. A törvény támogatói igazságtalanságot emlegettek, miszerint „nem járja, hogy az összlakosságnak alig több mint 5 %-át kitevő zsidóság arányszáma az ország gazdasági és kulturális életében 20 %-os legyen”. Imrédy 1938 decemberében Antal István, az igazságügyi minisztérium államtitkára és Teleki Pál vallás-és közoktatásügyi miniszter segítségével felvázolta a tervezett második zsidótörvényt, amely „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” címet viselte. Imrédy, aki kihirdette az I. zsidótörvényt és benyújtotta a II. zsidótörvény javaslatát, saját csapdájába került. Budapest utcáin leleplező röpiratok jelentek meg Imrédy származását illetően. 66
