Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason
A megsemmisítést, héber nevén a ‘ha Shoah-t’ a módszeresen megszervezett, nemzetközi programmá emelt és német ipari technológiával megvalósított tömegméretű gyilkolás tette egyedivé. 1941 novemberében már a buchenwaldi foglyokon is vizsgálták a gáz hatását, természetesen az euthanázia-program keretében. Az első tömeges méretű mészárlást a lengyelországi Lodz közelében végezték 1941 decemberében. Eleinte kipufogógázt vezettek a teherautók zárt rakterébe és ott végeztek az áldozatokkal. A holttesteket egy közeli fenyőerdőben égették el. Az eljárást a németek hamarosan továbbfejlesztették oly módon, hogy a kipufogógázt külön e célra épített helyiségekben, „ gázkamrákban” alkalmazták. A tetemek elégetése céljából eléinte magukkal a foglyokkal égetőgödröket vagy nagyméretű árkokat ásattak, később égetőkemencéket, krematóriumokat építettek. Az első gázkamrákat Auschwitzban, Birkenauban és Májdanekben építették fel 1940-ben. Az első áldozatok 1941 szeptemberében szovjet hadifoglyok voltak, akiken először fejtette ki a hatását a kristályos kéksavpreparátum, a CYKLON B, amely a levegővel reakcióba lépve halálos gázzá alakul. A birkenaui gázkamrák tömeggyilkosságra alkalmas fegyverét megtalálták. A megsemmisítő táborok fölött állandó sötét füst- és pemyefelhő telepedett meg, földjük pedig félig elszenesedett emberi csontokkal keveredett. „Ha a zsidókat eltávolítóm, megelőzöm bármilyen forradalmi mag vagy csíra kialakulását. A zsidóknak meg kell fizetniük azt a „véráldozatot”, amelyet a német katonák a frontokon hoznak. Ennek a bűnözőfajnak a világháború kétmillió halottja szárad a lelkén. Senki nem mondhatja, hogy ne küldjük őket ingoványba. Most először alkalmazzuk igazán az óhéber törvényt: SZEMET SZEMÉRT, FOGAT FOGÉRT.”9 1941 nyarán megkezdődött a halálgyárak felkészítése a tömeges megsemmisítésre. 1941. augusztus 18-án Joseph Gobbels propagandaminiszter azt javasolta Hitlernek, hogy a zsidókat „zsidó” feliratú sárga csillaggal különböztessék meg. Hitler beleegyezett. Minden hatodik évét betöltött zsidónak 1941. szeptember 19-től viselnie kellett ezt, az őt áldozatként azonosító „zsidócsillagof’. Az októberi rendelet értelmében, melyben megtiltották a zsidó kivándorlásokat, végleg bezárult a Birodalom vaskapuja, nincs lehetőség a megmenekülésre, a zsidóság csapdába került. Egész Németország egyetlen, hatalmas gettóvá alakult, melyből az egyetlen út a haláltáborokba vezetett. „ Úgy hiszem, ma így harcolhatok az Úr szellemében: ha a zsidó ellen védekezem, az Úr művét védelmezem.”10 1943 júniusában beindult Auschwitz-Birkenau hat krematóriummal és a beépített gázkamrákkal, melyek 24 óra alatt 9 ezer embert semmisítettek meg. Bár Auschwitz II. (Birkenau) volt a legnagyobb haláltábor a lengyel területen, közel sem az egyetlen, ami a háború alatt teljes kapacitással üzemelt. Nap mint nap hozták a vonatok az új áldozatokat, zsidókat és cigányokat egész Európából, hogy „munkával semmisítsék meg” őket. Auschwitz 1,5 millió áldozat végső állomása volt. Öregek, gyerekek, gyengék és betegek útja a szelektáló rámpákról a gázba vezetett. Az azonnali elgázosításra (Dr. Mengele által) ítélt foglyokat „az SS-legények meztelenül taszi- gálták be a gázkamrába. Lezárták az erős vasajtót, majd felülről zöld, gyári bádogdobozból egy kis nyíláson át Cyklon B-t szórtak be. Rettenetes kiáltozást hallottunk. Páran a Kaddist kezdték mondani, a zsidó halálimát. Aztán lassanként elcsöndesedtek a hangok. Amikor 10- 15 perc múlva csend lett, az SS kinyitotta az ajtót, és mi bementünk. Rettenetes látvány fogadott...”1' 64
