Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Emberek és emlékek - Lehóczki György: Kiskunhalasi zsidó életrajzi lexikon
kunhalasra költözött, de itt gyakorlatilag nem praktizált. Később deportálták őket Auschwitzba. A háború vége felé férje munkaszolgálatban meghalt. Dr. Pécsi Margit később feleségül ment Kun Benőhöz. Forrás: Kiskunhalasi Levéltár 11959/1947.; Rácz Péter mérnök (Budapest) közlése. Peti Sándor színész, pedagógus 1898. november 6-án született Kiskunhalason. Az elemi iskola elvégzése után a helyi gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol megbukott, ezért inasnak adták. Ezután elvégezte a polgári iskolát, majd érettségit tett. A színészmesterséget Rózsahegyi Kálmánnál tanulta. 1921 -ben végzett színészként helyezkedett el az Apolló Kabaréban, majd az Andrássy úti színházban. Itt 1923-24, 1926-32 és 1933-34 között a társulat tagja volt. Innen az Unióhoz szerződött. Berlinben fdmszínész volt. 1924-25-ben a Magyar Színházban, 1929-33, 1934- 40 között a Vígszínházban játszott. 1929-ben a Talkie, 1932-ben a Modem Kabaréban, 1935-40 között a Teréz körúti, 1939-ben a Dunaparti Színpadon, 1941-42-ben a Royal Varieté Színházban szerepelt. Elnyerte a főváros 1000 pengős színész jutalom-díját 1929- ben. A II. világháború idején nem léphetett színpadra. 1945-ben a Magyar és Béke Színházban, valamint a Pódium Kabaréban szerepelt. 1946-56-ig a Nemzeti Színház, 1957- 60 között a Petőfi Színház, 1960-63 között a Jókai Színház, 1963-64-ben és nyugdíjba vonulása után, 1967-69 között a Thália Színház tagja volt. 1951-53 között színészmesterséget tanított. Karakter- és epizódszerepeket formált meg néhány jellemző vonással, jellegzetes pózzal, hitelesen. Több magyar filmet forgatott, és 1958-ban érdemes művész kitüntetést kapott. Jelentősebb szerepei: Lelio (Pirandello: Az ember, az állat és az erény); Árpi (László M.: Illatszertár); Dobcsinszkij (Gogol: A revizor); Mascarille (Moliére: Kényeskedők); Böffer Tóbiás (Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok); Doolittle (Shaw: Pygmalion); A csapos (Molnár Ferenc: Delila); Svejk(Hasek: Svejk); A postás (Örkény István: Tóték) Irodalom: Schöpflin Aladár: Magyar színművészeti lexikon. Magyar színjátszás története III. 473.; Magyar színházművészeti lexikon, 1994.613. Präger Sándor kereskedő Kiskunhalason született 1888-ban. Édesapja Práger Ignác alapította a családi vasáruházat, amely a Fő utca 8. szám alatt működött. Práger Sándor apja betegsége miatt nem tudott leérettségizni, ki kellett maradnia a gimnáziumból. Az üzletet az 1950-es államosításig vezette, némi megszakítással a zsidótörvények és a deportálás miatt. A deportálást szerencsésen túlélte családostól, mert a vonat a csehországi Znaimba (Znojmo) vitte. Az 50-es években, egészen nyugdíjaztatásáig a Vendéglátó raktárosaként ahogy ő mondta fungált. Ideje és energiája jó részét a Hitközségnél, mint a Chevra elnöke, később, mint a Hitközség elnöke töltötte. Reggel és este imaszíjjal, tálithban imádkozott. A kóser háztartást a deportálás után feladta. Nem látta értelmét. Első feleségétől, unokatestvérétől Práger Margittól két gyermekük született: Vera és Ignác (Nácó). Nagyanyja korai halála után feleségül vette jó barátja özvegyét Berger Malvint (Manci néni), aki a Fő téri Hattyú drogéria tulajdonosa volt. A kitűnő képességű üzletasszony minden tehetségére szükség volt, hogy a harmincas években a Krach (gazdasági világválság) idején mindkét üzletet fent tudják tartani. Práger Sándor filozofikus nyugodtsággal, szinte megelégedettséggel vette tudomásul a körülötte dúló változásokat. 1919 őszén amikor a Fő téren Héjjas egy naggyűlésen a zsidókat hibáztatta a 241
