Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Emberek és emlékek - Lehóczki György: Kiskunhalasi zsidó életrajzi lexikon
Köves Iván professzor 1926. május 26-án született Kiskunhalason. Édesanyja: Stem Ilona, édesapja: Schwarcz Károly kereskedő volt. Iskoláit Kiskunhalason kezdte, majd Debrecenben folytatta. Budapesten Zeneművészeti Akadémiát végzett, csellista. Bécsben zenetudományt és filozófiát hallgatott és Rozsnyai Zoltán barátjával megalapította a Philharmo- nica Hungaricát. Ekkor találkozott a fotózással. 1958-ban a párizsi Realité nemzetközi fotókiállításon a 6000 pályamű közül ő nyeri el az 1. és a 3. díjat, valamint 7. helyezést ér el. A zsűri egyik tagja Pablo Picasso volt. 1960-ban a német parlament meghívására a vesztfáliai Mariban telepszik le. 1962-ben a palermói nemzetközi versenyen a Világ legjobb fotója címmel ismerték el a Jövővízió című alkotását. Bel- és külföldi múzeumokban számos kiállítása volt. 1963-ban a híres dortmundi Fritz-Henzler-Haus- ban Tézis-antitézis címmel a filozófiai képnyelvről nyílt kiállítása, melyet Theodor Adorno professzor nyitott meg. 1963 -tói 1969-ig megjelent több képes dokumentációja, didaktikai, művészetfilozófiái írása. Nevéhez fűződik a vizuális kommunikáció fogalma. Elsőként alkalmazta az alkotó fotográfiát építészeti elemként. Justitia című 180 négyzetméteres fotófreskója Mariban egy gimnázium mennyezetén, a Best Zeit Story című fotófreskója ugyanebben a városban egy uszoda belső falán látható. 1972- ben az Osnabrücki Kultúrtörténeti Múzeumban volt Absztráció című nemzetközi kiállításának premierje, s ugyanakkor jelent meg azonos címmel egy tanulmány, amely a dialektikus képnyelv analízisét tartalmazza. 1976-ban Kommunikatív meditáció című könyve a münsteri püspökség megbízásából készült. 1969 és 1988 között látott napvilágot több kép- nyelvű kötete. 1979-ben az Európa Unió XXV. kongresszusán Kulturális Konceptus Európa számára címmel előkészítette tervét az Interkontinentális Kommuni-kációs Fórummal (IKF) kapcsolatban, majd kezdeményezésére különböző német városokban IKF szimpózionokat rendeztek. 1990 októberében a katolikus egyház megbízásából a hippokratészi etika és a mai orvosi gyakorlat tanulmányozása alapján képnyelvű filozófiai művet alkot, Leben, Kreislauf, Dialog (Élet, vérkeringés, dialógus) címmel. A 70-es évektől jár haza Magyarországra, néhány éve Budapesten él. Felsőoktatási intézmények előadója. Forrás: az Új lipótvárosi Klub-Galéria 1998. február 16-án kiadott ismertetője alapján. Krausz Dezsőné (Rechnitzer Rozália Laura) 1924. szeptember 28-án született Hahót községben. Édesapja: Rechnitzer József, édesanyja: Rechnitzer Teréz. A négy elemi és négy polgári iskola elvégzése után varrónőnek tanult. Iskolái befejeztével szakmájában dolgozott 1944-ig Hahóton. 1944. május 20-án családjával együtt a Zala megyei Pacsa községbe került a gettóba, majd a zalaegerszegi gyűjtőtáborba. Innen Auschwitzba vitték, ott elválasztották a családjától, egyedül maradt, utána soha többé nem találkoztak. Három hét után kiválasztották, és egy földalatti lőszergyárba kezdett dolgozni. 1945. február végéig itt volt, majd az orosz csapatok közeledtével elhagyták a gyárat, négy hétig gyalog kísérték őket a németek, hogy átadják az amerikaiaknak, akik ezt nem bírták azokat helyben agyonlőtték. A sok viszontagság után 1945. július 9-én érkezett vissza Magyarországra. 1946. májusában Kiskunhalason élő nagy239 Köves Iván
