Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - Szakál Aurél: A kiskunhalasi izraelita temető
A kiskunhalasi izraelita temető Szakái Aurél Kiskunhalasra - a magyarországi változásokkal párhuzamosan - a 18. század közepén telepedtek be az első zsidó családok. Azonban az 1790-es évekig bizonytalan volt a halasi megtelepedés, mert a Jászkun Kerület tiltotta azt.1 A zsidók beköltözését bizonyosan követte a temetkezés szükségessége. Az izraelita temető a katolikus temetőtől és kálváriától délre került kialakításra. A halasi katolikus temető az 1766 és 1770 közötti időszakban jött létre. Halas 1784-es térképén még csak a katolikus temető szerepelt.2 Bizonyára a halasi zsidók letelepedése körüli 1795-1797 évi huzavonát követően a 19. század elején jött létre a kiskunhalasi izraelita temető. A legújabb kutatások eredményeként tudjuk, hogy Halason a temetés kegyes cselekedetét szervező Chevra Kadisa, vagy Szent Egylet 1826 óta működik.’ Ekkor már bizonyára létezett a halasi izraelita temető a mai helyen. A máig megmaradt temetési anyakönyveket a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség megalakulásától, 1851 -tői vezetik. Kiskunhalas 1864-es térképén már jelezték a temetőt. Az 1879-es térképen szintén, (l.kép) Napjainkig szinte változatlan a területe. Változás csupán annyi történt, hogy a 19. század végén a temető bejáratához megépült a temetőcsősz háza és a ravatalozó. (2. kép) Az alsóvárosi izraelita temetőben szépen gondozott, párhuzamos sírsorokba rendezett, kelet felé néző sírokat láthatunk. Mindegyik síron kőből készült sírjel található. A temetőt egy szélesebb észak-dél irányú hosszú út osztja két részre. (3-4. kép) A bejárattal szemközt elhelyezkedő észak-nyugati rész jellemzői a tekintélyt sugárzó 19. századi vörös mészkő sírkövek és a 19. század végi, 20. századi fekete márvány síremlékek. (5-6. kép) A temető nyugati és dél-nyugati részén egyenletes összhatású 19. századi és 19-20. századi sírkövek figyelhetők meg. (7-8. kép) A korábbi sírkövek alacsonyak, a későbbiek egyre magasabbak. Az első három sírkő fényképen a formája és máladozó anyaga miatt a legrégebbinek tartható - hegyes tetejű, téglalap alakú, íves tetejű - lapos sírkövek láthatók (9-11- kép; Magasság: 93 cm, 95 cm, 96 cm). Feltehetően a 19. század elejéről, közepéről származnak. Formai rokonságot mutatnak olyan kelet-európai - moldvai, bukovinai - egzotikus díszítésű, vésett sírkövekkel, amelyek a zsidóság emlékét őrzik. A halasi zsidó sírkövek többségénél a felső rész félköríves (12. kép; Magasság: 90 cm), esetleg a félkörív alatt kiszélesedő, válasodó táblájú (13. kép; Magasság: 125 cm). A 19. század közepén és főleg a század második felében tömegesen gyártották a sírkőfaragók ezeket a vörös mészkőből készült, egyszerű illetve klasszikus formájú, általában egy méter körüli magasságú sírköveket. A kiskunhalasi izraelita temető régi sírkövei között ilyenek láthatók legnagyobb számban. Szintén félköríves, de a hozzá hasonlóaknál jóval vastagabb az a sírkő, amelynél a feliratot növényi indákra emlékeztető faragtt keret övezi (14. kép; Magasság: 116 cm). A 13. képen bemutatott sírtáblatipus építészeti díszítő elemekkel hangsúlyozott változata is megtalálható egy példányban (15. kép; Magassága 115 cm). 207
