Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - T. Molnár Gizella: A kiskunhalasi izraelita egyesületek
ről szól. Az alapszabály első oldalán pedig a következő olvasható: „a városban 1826 óta fennálló és akkor 26 taggal rendelkező egylet most megtartja eddigi címét: „Szent Egylet”. Ebből nyilvánvaló, hogy a már évtizedek óta működő egylet az új követelményeknek eleget téve, a BM rendelet által előírt módon rendezi jogi helyzetét, mintegy törvényesítve létét, benyújtja az alapszabályt. Mivel a Szent Egylet mindig a hitközség mellett tevékenykedik, ez azt jelenti, hogy 1826-ban már működő, intenzíven fejlődő hitközség volt a városban, melynek létszáma 1850-re 248 főt számlált.1 0 Az alapszabály egyébként minden tekintetben rendelkezik az egyletről. Három részből áll, melyből az elsőben a jogi viszonyokat, a másodikban az egylet működésének konkrét rendjét, a harmadikban bevételeit és igazgatását rögzítik. Az első részen belül szerepel az egylet célja, melyben leszögezik, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően a szegény betegek, haldoklók, illetve a halottak körüli a vallás követelte szent szolgálatok teljesítésére vállalkoznak az egylet tagjai. Ennek megfelelően szegény betegeket segélyez és látogat," a temetéseket intézi és bonyolítja, a zsidó temetőt gondozza a közösség. Ezen túl megjelenik már az újabb korban jellemző jótékonysági tevékenység is, hiszen arról is rendelkezik az alapszabály, hogy az egylet a rábízott alapítványokat is kezeli. Hasonlóképpen az újabb időket, a hagyományos működés átalakulását jelzi, hogy a dokumentum megfogalmazza, hogy a halottak halálának évfordulóján való emlékmécs gyújtásáról és ima elmondásáról a független és önálló Hazkora egylet gondoskodik, ezért ezzel a Chevra Kadisa nem foglalkozik. Rögzítik továbbá, hogy az egylet tagja olyan zsidó férfi lehet, aki a hitközség tagja. Tisztázzák az egylet és a hitközség, valamint az egylet és a zsinagóga viszonyát is: a hitközség védelme alatt álló, attól elválhatatlan az egylet, mely a zsinagógában gyűjthet adományokat az eddig szokásos napokon, a tóra olvasása közben fogadalmi ajándékokat kaphat, a három nagy ünnep utolsó napjain tartott istentiszteletből eredő jövedelmet élvezheti, gyűléseit a helyi hitközség helységében tartja. A második rész mindenre kiterjedő részletességgel természetesen a vallási előírásoknak megfelelően1 határozza meg az első részben rögzített feladatok elvégzésének módját a halott rituális fürdetésének aprólékos ismertetésétől a halott sírhoz való kíséréséig, az útközben szükséges szertartásoktól a temetés közben és után szükséges teendőkig. Itt rögzítik a temető gondozásával kapcsolatos feladatokat és a fizetendő díjakat is.1 A harmadik rész ismerteti a bevételek szerzésének módját, az egylet vagyonának nyilvántartását, illetve az egylet igazgatását, választott vezetőinek és alkalmazottainak jogkörét és feladatait. Az alapszabály hitelesítéséből kiderül, hogy ekkor a Chevra Kadisa elnöke Hafzler Sándor, jegyzője Weisz Pál volt. Ezen túl az alapszabállyal való egyetértését aláírásával fejezi ki a hitközség elnöke, Schön Mór, illetve a Hazkora egylet elnöke, Krausz Vilmos rabbi, és titkára Grósz Mór. A Chevra Kadisa egylet további történetéről sajnos források hiányában kevesebbet tudunk. A rendelkezésre álló későbbi forrásokban nem szerepel, annak ellenére, hogy működése kétségbe nem vonható, részben mert a szokások szerint az izraelita hitközség mellett feltétlenül működött Szent Egylet, részben pedig azért, mert egy jóval későbbi, 1949-ből származó forrásban ismét felbukkan mint létező és működő egylet.14 A magyarországi polgári önszerveződések történetében a legszomorúbb korszak az 1945-50 közötti időszak volt. Ami a kiegyezést követő polgári fejlődés során és a két világháború közötti időszakban létrejött ezen a téren, e néhány év alatt tönkrement, megszűnt. Hiába garantálta az 1946. évi I. te. az egyesülés jogát az állampolgárok számára,1 5egymás után születtek azok a rendelkezések, melyek lehetetlenné tették nemcsak hogy újabb közös191
