Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Bacsó László

Jó is, hogy az egek ura Eztet így rendelte,

Hogy a szőlőből bor legyen, Adjunk hálát érette.

BACSÓ LÁSZLÓ

Az 1866. évi fágyúsról

Szomorú vizsgálódás Zsanán 1866. május 24-én.

Zöld szín borítja a földet, esik az eső szépen,

Nő a remény minden szívben, s öröm ül minden képen. Bokrétás zászlók lobognak, s zeng a pompa zenéje, Díszöltönyben jön a május, siessünk ki eléje.

Tekintete méltóságos, hozzáillő ruhája,

Minden tisztelő barátja reménykedve néz rája.

Ő a nyár rangos követe, főtől talpig koszorú,

Vígad minden üdvözlője, egy kebel sincs szomorú.

Gazdag s rakott a természet, csak zsákot és kosarat,

Mert most hegyen-völgyön minden bőven szüretel s arat. így beszélnek az öregek: -Kinek juthat eszébe,

Mikor voltak ily szép búzák május első hetébe.

Vígság színhely a szőlőskert, minden tőkét fúrt kerít, Minden gyümölcsfát a virág pompás szőnyege terít. Kövér, gazdag a legelő, úszik benne a barom,

Ezerszínü virág nyílik a réten, az ugaron.

Egyszóval szép nézni mindent; van hit, van jó reménység, Hogy tán békességre jött már egyszer a földdel az ég; Jobb idők kezdenek lenne s múlik az aggodalmas,

Eledez az ember szíve, jövőjéhez bizalmas.

De csak árny és tündérfény ez, mely szívünk kecsegteti, Majd északról fordul a szél, a reményt elkergeti;

Vad szárnyait felcsapkodva jön felpuffadt pofával,

Mint pusztító ár, elragad minden kedvet magával.