Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Versek - Gózon István
Hálából tisztellek ezen sírversemmel, Meghaltál, nem lesz ki engem megénekel! Pedig meglehet, hogy nem jár le egy hónap, Hogy tehozzád közel süt síromra a Nap. Ha egy úrfiúcska az ő kedvesével Arra sétál, kérdi a hölgy beszédével:- Hát ez a kopár sír vájjon kié lehet, Az úrfi síromra gúnyosan ránevet, Jó, ha ezt az egy szót mondani kibírja:- Ez csak egy földműves költőnek a sírja! Legénykori ábrándjaim Legénykori ábrándjaim, Férfi korban próbájaim, Vén korban csalódásaim, Elmúltak, mint szép álmaim. Mégis írok róluk verset, Pedig ez vékony kereset, így biztatott egy úr, Dobzse István bácsi minden verse. Csakhogy ily kereset mellett Csenevész a költő élet, Ha nincs, aki kinyomtassa, De ha érti, csak folytassa! Úgy lesz meg munkája bére, Hogy fennmarad a szép híre. Majd találok ápolóra, Ha mindenki jót mond róla. írok uram, hátha az év Vén koromban boldogít még. A megunt életű ember panasza Volt szeretőm, de már nincsen, Nincs, ki oly szívesen intsen, Nem ér semmit bús életem. Meghalt, akit én szerettem.
