Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Ha széllel hasa megtelik,

Szól, mint sertés, ha fülelik. Könnyen elgyőzi a Jancsi, Mert nem valami kíváncsi. '

Igen nagyon mértékletes, Azonban nem is részeges,

Ha lefekszik oldalára,

Nem ébred fel a lármára.

Ha pedig nagy szükség van rá, A legények ugranak rá,

Azaz, hogy csak a hangjára, Pislog olyankor a lányra.

Mikor aztán nagy zajt csinál, Legény, leány mind talpon áll. Összenevetnek a fáján, Körtáncot járnak a hangján.

De kapós ám ez a csuda,

Mert a neve: Kecskeduda!

Tóth Imre bátyám sírjára

Elragadott bátyám a kegyetlen halál,

Pedig vígabb embert tenálad nem talál. Miért hagyott élve, mért kímélt engemet,

Ha elvitte veled minden jókedvemet?

Százszor örömmé vált teveled bánatom, Nincs többé, akivel magamat mulatom,

Éber lelked tőlem messze elenyészett, Amely végóráig hozzád kötelezett.

Szerettem dalaid, becsültem lángeszed,

Fáj, hogy elnémultál, nincsen semmi neszed. Ez volt a jelszavad: - Az nem igaz barát,

Aki nem üríti ki a sors poharát!