Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Versek - Gózon István
De én azért mártír mégsem lennék érte, Láttam, a szavazó majd mind a pénzt kérte, Választáskor lestek gazdák banknótára, Melyért átok szállott e magyar hazára. Kecskeduda Baka Jancsi mindig szolgált, Potya pénzen vett egy csudát. Hogy valaki meg ne bántsa, Ő volt a csuda tolmácsa. A csuda tudott lármázni, De nem tudott magyarázni. Élénkké tett sok nagy bálát, Viselt nagy csuda szakállat. De csak néha volt jókedve, Torka el lévén rekedve, Ha bálban van, néha jajgat, Ha bálban nincs, akkor hallgat. De ha ott van, ingerlőén Úgy énekel, mint a szirén. Három faj hang lakik benne, Úgy támad benne a zene. Ha nyomkodja deréktájon, Jön ki a hang orron, szájon. Ha nem nyomkodja, nem is szól, Vele nem érzi magát jól. Ha felpuffad, az is nagy baj, Szüntelen mondja: O jajj-jajj! Jancsi ha nyomja közepét, Csak merjögeti a szemét. Nem tudni, nőstény-e, vagy kan, Bőrén is akkora szőr van, Egy nyújtófa nőtt a hátán, Majd ügy néz ki, mint a sátán.
