Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Itt bolyongott mind szerte-szét, Kinizsi hada verte szét,

Sír lett a hősök jutalma, Bizonyság a Sóstó halma.

Csatahely volt a környéke, Csontokat szánt ki az eke.

Mit nemzedék, te nem is tudsz, Itt vérzett el kétszáz kuruc

Rákóczi zászlaja alatt,

Inkább meghalt, mégsem szaladt. Szabadságért volt küzdelem, Azért nem jutott kegyelem.

Többen voltak a labancok,. Hiába estek a harcok.

Halast rác tábor is dúlta,

Jószágát mind elhajtotta.

Szomorú volt az a korszak, Mégsem volt itt a finánclak,

És a hadmentes adókra Gond volt, nem rótták vakokra.

Végtére szülővárosom,

Ez volna szívóhajtásom:

Ha majd nem bír érted verni,

Itt szeretne porrá lenni.

Hogyha a múlandóság int, Szabadságban hagynálak itt,

Mert csak az az egy van rendjén, Nincs még pecsét tehén tőgyén.

Mert elrúgná a fináncot,

Ha sütné tőgyén a ráncot;

De ez az egy megjegyzendő,

Jót is szülhet még az idő.