Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Úton menjen, úgy intézték,

Ha kiléptek, tülledezték.

No kend is bejön most sógor? Majd igyunk ott, ha lesz jó bor! Be szoktunk jönni búcsúra - így válaszolt a cimbora.

Hamar beértek Jankóra,

A szentannai búcsúra;

Péter Eszti sátorába

Hat hangász fútt trombitába.

Odamentek egyenesen,

Várták őket ott szívesen, Remegtek a dámák értük,

Tudván, milyen jó fizetők.

Meg volt kötve vagy tíz szamár, Gazdájaik bent ittak már,

Olyan bál volt már akkor ott,

Vén juhász is megifjodott.

Bor, pecsenye bőven vala,

Eszti sok juhászt becsala.

Elsőbb még csak vitatkoztak,

De későbben összecsaptak. Elsőbb még csak nagy lárma volt, De az ostor a végén szólt.

Úgy folyt ki sok juhász ügye: Véres lett a sátor földje.

Megjegyzendő, hogy juhásznak Két neve volt mindnyájának.

Még a tagosodás előtt Ingyen kaptak sok legelőt.

Ha a hegyekre felmentek,

Azzal is időt töltöttek:

Kineveztek egyet papnak, Melléknevet attól kaptak.

Amely nevet az rámondott,

Fián is rajta maradott.

Oyan volt a bérmálása,

Amilyen a testállása,

Magán hordozta a nevit;

Lássuk, most melyik miért vitt! Pucor szamarát dicsérte,