Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Emlegetik még ma is Bugacot,

Nem kaptak még sehol oly kudarcot; Kaptak pedig, modják, elég bankót, De nem láttak sehol annyi bajt ők.

Két év múlva Jancsi szép Zsuzsóját Úgy ölelhette, mint esküdt párját.

Peti szinte a bájos nejével Boldogul élt, szép Erzsikéjével.

Biczók Imre kigazdult már nagyon, Otthagyta a két vejét Bugacon, Rézhalom a neve egy pusztának, Odament el ő juhászgazdának.

Idáig van, csakhogy a juhászbál, Sokkal roszabb még, mint a vargabál, Térdig jártak a fekete lébe,

A juhászok bokáig a vérbe.

Juhászok mulatsága

Nem messze Halashoz Jankó, Oda indult Gatya Palkó; Felnyergelt a szamarára, Búcsúra ment Jankovácra. Olyan bőgatya volt rajta,

A szamarát betakarta;

Ki szemközt ment, gondolhatta, Gatyából van a szamara,

Csak a füle árulta el,

Hogy azé az, akit emel.

Úgy lebegett inge ujja,

Mint a zászló, ha szél fújja; Karján lógott kostökacskó, Tajtékpipát szítt a Palkó.

Elérte két pakfontgombos, Hónuk alatt volt bot, horgos, Azzal, merre jónak látták,

A csacsikat kormányozták: