Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Magának volt kétszáz szép birkája És amellett két felserdült lánya,

Egyik Örzse, a másik Zsuzsóka,

Jól állt rajtuk a selyem szép dóka.

Egy bimbóból kifakadt két virág,

Nem törte meg őket a rossz világ.

Ha valamelyik bojtár flótázott,

Úgy eljárták, egyik se hibázott.

Örzsikére vágyott a kisbojtár,

Örzse meg az első bojtárra vár,

Evégett a Jancsi bánatos volt,

Hanem aztán hozzá Biczókné szólt.

Mondván neki: - Tán nem jó a kosztod, Hogy a falkát olyan búsan hajtod?

Jancsi, már csak egyszer megkérdezlek,

Jó szolga vagy, mindig kedveltelek.

Mond meg fiam, mért vagy oly kedvetlen, Nem bántott itt senki érdemtelen.

Magam is oly bús vagyok miattad,

Valid ki, hátha segíthetnék rajtad!

Szólt a bojtár: - Nem bánt egyéb engem, Hogy én itt az életem csak tengem,

Hív szerelem göröngyös úton jár,

Mert az Örzsét másnak ígérték már.

Pedig én is elvenni szeretném,

Mégsem adják nekem, - Kati néném;

Ez szegődtet máshova el engem,

Hogy ott Örzsét könnyebben felejtsem!- Jól van fiam, menj ki most a nyájjal, Majd szót értünk estére a lánnyal.

És az apja mit szól majd hozzája,

Bent lesz, mint te, az öregbojtárja.