Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Kiskun parasztverselők

Pásztorlegény tulipános szűre,

A dombtetőn le van az terítve.

Előveszi pásztorfurulyáját,

Belefújja keserves nótáját.

Szépen szól a juhász furulyája,

Mikor szépen legel a falkája.

Szépen legel bársonyos mezőben,

Ő meg hever a fa hűvösében.

Gőzön Pólya Zsófi című versében forma és tartalom egyaránt a népdal sajátosságait mutatja:

Borulni látom az eget,

Ha más nem is lát felleget. Búval töltöm életemet,

Ne hagyj el babám engemet!

Ha elhagysz, holtig kesergek, Csak mint szívbeteg fetrengek, Árva leszek e világon,

Mint özvegy galamb zöld ágon.

Megöl, érzem a búbánat,

Hadd csókolom az orcádat, Nincs szerelmemnek határa, Jöjj, csókolj tés utoljára.

A bukott szerelem-ben a népdalok pajzán, csúfolódó hangjára emlékeztető öniróniával írja:

Akármilyen hív szerető,

De ha, idős, nem tetszető, Nem kell, ha bármi szerelmes, Ha a szakálla fehéres.

39