Szűcs Károly: Lakatos Vince a fotográfus - Thorma János Múzeum könyvei 8. (Kiskunhalas, 2001)
Képek és szemelvények
Rongyosan, éhesen, keservesen napi 80 fillért keresnek a kutuvágók A nádvágók után egy még elesettebb s ha lehet, még sanyarúbb sorsú nép, a „kutuvágók” hada jár. Tulajdonképpen a nádvágókat is így hívják, de az igazi kutuvágók azok, akik a levágott nád tövét szedik össze. Akiknek van szőlője, vagy birtoka, a kutut és a közte lévő mohát, féligelszenedesett növényi részeket, moszatot trágyázásra használja. (Halasi Hírlap, 1935. december 24. 2,o.) cigányok 44-46, kép Didergő dédék a jeges pokolban Bizony, az emberek között is vannak ürgék meg verebek. Egyiknek tele a kamrája, csűrje. Van jó csizmája, subája, süvege. Az ablakot berakja homokkal, egész nap melegedhet a kemence mellett. A szegény cigány meg olyan, mint a kerítésen reszkető veréb. Kéricsél, kunyerál, lopkod. Űzik, hajtják, innen is, onnan is. Csak az Isten tudja, hogy húzza ki a telet. Hogy nem veszi meg az Isten hidege. ... Hát igen, ez a cigány: szegény, hitvány élősdi féreg a dolgozó nemzet testén. De vájjon, megtettünk-e mindent, hogy ezekből a baromi sorban élő cigányokból ember legyen? Az alföldi városok és községek mellett mindenütt tekintélyes cigányfaluk vannak. S vájjon, melyik városnak van cigányiskolája? Itt-ott papok próbálják őket oktatgatni nyáron; a szabadban. Magyar gyerekek közé nem lehet őket engedni, a bogarak miatt. Úgy nőnek fel, mint a kis tudatlan barmok. Keresztények, pogány hittel, pogány erkölccsel. (Halasi Hírlap 1937. február 2. 4.o.) mesteremberek, munkások, tisztviselők A haldokló szélmalom 47-48. kép A tóparti halmon vígan hányja a cigánykereket a szélmalom rongyos vitorlája. Forró nyári szél csattogtatja a vitorlavásznat. Jajjgatva, csörögve, csikorogva forognak a fából való fogaskerekek. (...) Harminchat szélmalom és negyvenkét szárazmalom volt Halason az I.Világháború előtt. Ezeknek a hősidőknek , nagyidőknek az egész kunsági tartományban már csak egyetlen látó, halló tanúja él. Gusztos Lajos kiérdemesült öreg szélmolnár, aki Zsuzsanna napkor hágta át a nyolcvanhetedik esztendő küszöbét. Görbehátú, csupa ránc öregember a Lajos bácsi s még a malmát is túlélte. Csak két szál faragott deszka maradt meg az ősi szél malomból.(...) Szóbeszéd közben kiderül, hogy a szélmalom akármilyen primitív jószág, mégis mindenhez értő polihisztorok voltak a régi szélmolnárok. Ácsnak, asztalosnak, gépésznek, lakatosnak, kőművesnek, de még mérnöknek is kellett lenni, mert a szélmolnár maga építette fel és igazgatta az instrumentumát. A boldog világban közös összefogással esett meg az új malom építése. Maguk rakták fel a vályogból a falat, maguk ácsolták, faragták a forgó tetőt, a szelestengely, az anyakörösztágat, fiókkörösztágat, a vitorlát; a felső emeletre a szeleskereket, a bálványt, az orsót; az első emeletre a futókereket, köveket, kőorsókat, a földszintre a sipókát, rostákat, lisztesládákat. Úgy is hívták céhjüket: ács-, molnár- és pék egyesített céhek. (Árva népem. Stádium, Budapest 1940.128.0.) 30
