Szűcs Károly: Lakatos Vince a fotográfus - Thorma János Múzeum könyvei 8. (Kiskunhalas, 2001)
Képek és szemelvények
dekung kunyhók 9-10. kép Szomorú expedíció a homokvilág honfoglalói közé A honfoglaló garas nélkül vetődik ki a pusztaságba. Legtöbbször a föld árával is adós marad. Házat építeni nem tud, hiszen még agyagot sem talál a homokbuckák között, amiből vályogot verne. Fogja az ásót, "dekungot" vág a domboldalba. Oszlopnak való fa valahonnan akad, körülcövekeli a dekungot, s a cövek közét befonja náddal, hogy a homok be ne szakadjon. A tetőgerendákra is nádat rak, aztán befödi homokkal. Az egyetlen szűk, ablaktalan odúban éli leaz egész keserves életéta sokszor 8-10-12 tagú család. (Új Nemzedék, 1938. június 15. 9. o.) Három zsák krumpli, meg 9 pengő... A János szomszédék valóban „rossz tillungban” álltak itt az aranyat termő homokon. A novemberi szélben hűvös esőcske permetez s Harkai Jánosék kint tanyáznak az Isten szabad ege alatt. A bucka melletti hajlatban ott ázik a család vagyonkája. Nádkévék, kukoricaszár, sütőteknő, orvosságos üvegek, szakajtókosár, bográncs, fűrész, kormos fazekak, talicska, cseréptányérok, lopótök, sóskabak, szekerce, toliseprű, szita. Meg más efféle ütött-kopott himi-humi, amit egy élet alatt a család összehordott. ... A bucka oldalába dekung van ásva. Néhány gerenda, létra szomorkodikfölötte:- Ez lönne a hajlék, de nincs elég gerenda, nincs nád, drót, meg szög. Bebújna már ez embör a föld alá is, mint az ürge, ha meg tudnánk a lakhangyit valamibül tatarozni. Kértük a kisbíró urat is, de azt mondta a város nem építhet senkinek házat. Nincs rá födözék. Mink meg csak ragaszkodnánka magunkéhoz, mertebbül nem tuntorgatna ki bennünket senki. (Új Nemzedék, 1937. novemberi 1.10. o.) víz és árvíz 12 kép Szegény gazdag lett újra a városok családjában a kincses Kiskunhalas 1940 március 14-én kezdődött a baj. Elöntötte a város határát a talajvíz. Ettől kezdve 2 esztendőn át egyebet sem tettünk, mint roskadozó házakat támogattunk, csatornákért harcoltunk, kétségbeesve néztüka vízzel borított termőföldeket savízben kipusztuló szőlőket, gyümölcsösöket. 1940-ben olyan felhőszakadások voltak, hogy 40-50.000 hold termőföldünk víz alá került, és maga a város is végveszélyben forgott a kiáradt tavak miatt. Ezen a dongéri csatorna megépítésével segített az akkori földművelésügyi miniszter, vitéz gróf Teleki Mihály. De a gabonatermő földeket, szőlőket, gyümölcsösöket már akkor sem lehetett megmenteni. 1941-ben pedig csak fokozódott a baj. Hogy a halasi víz Szeged határának egy részét el ne öntse, gátakkal zárták el a víz természetes lefolyásának útját, s a gátakon katonaság őrködött. Igaz, Szegednek is volt vize de Szeged érdekében mi nyakig áztunk. (Halasi Újság, 1942. január 23. 3.o.) a szegény gyermek világa 11-22. kép A bodoglári iskolások 12 kép Most van a kapunyitás a pusztai iskolákban. Micsoda már, mennyivel nagyobb, komolyabb esemény ez itt, minta nagyvárosi flaszteren, ahol a kisemberkét csilingelő villamos viszi 24
