Szűcs Károly: Lakatos Vince a fotográfus - Thorma János Múzeum könyvei 8. (Kiskunhalas, 2001)
Az újságíró mint fotográfus
életkörülményein. Lakatos a sorsnak kiszolgáltatott szegényparasztság iránti együttérzést várta a politikától, ezért újságíróként rokonszenvezett bizonyos szociális és gazdasági ígéreteket tevő ideológiákkal. Szemléletének horizontján azonban a politikai eszmék csak mint a gyakorlati megoldást segítő eszközök szerepelnek, de nem érik el a lét alapvető értékeit integránsán magukba foglaló szociális és kulturális rendszerek mélységét és hitelességét. Ezt mutatják elemző írásai, dokumentum fényképei és azt bizonyítja alkotói magatartása. Szociális attitűdje révén megérintette a politika, alkalmazkodott hozzá, de az nem sodorta magával. Lakatos Vince 1941-ben Budapestre költözött és Teleki Mihály segítségével a Földművelésügyi Minisztériumban helyezkedett el.1 Nem hagyott fel az újságírói munkával sem. 1942-ig a budapesti lapokban változatlanul megjelentek halasi témájú cikkei és fényképei. Munkája elismeréseként kapja mega Rákosyjenő Újságíró-díjat. A világháború eseményei azonban véget vetettek mind újságírói, mind szociofotós karrierjének, bár haditudósítóként készített még néhány felvételt. A háborút követően változatlanul a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott. 1946-ban innen indult filmrendezői, forgatókönyvírói karrierje. Ezzel elkezdődikegy másikalkotói korszak; Lakatos más közegben, más médium feltételeivel, de szervesen folytatja a regényíró és fotográfus munkásságát... Lakatos Vince a korai, filmes időszak előtti alkotóperiódusát, amelyben ő magát elsősorban írónak, szociográfusnak tekintette, ma elsősorban a fényképei alapján ismerjük. Ennek a könyvnek éppen ezért kettős célja volt: egyrészt a kissé félreismert szociofotós bemutatása, de legalább ennyire fontos szempont volt számomra, hogy az idézetek és képek párba állításával Lakatos szociográfusi és fényképész munkásságának összetartozását is bizonyítsam, illetve, hogy Lakatos változatos írói nyelvével, szavakban kifejezett gondolataival hatvan év távlatából is lehetővé váljon a képek hiteles értelmezése. írás és kép, a szocio-riport és a szociofotó Lakatos számára keletkezésük idejében szétvá- laszthatatlanul összetartozott. 1945 után a megváltozott életkörülmények és a megnyíló új lehetőségeik következtében a film javára végleg lemond a fényképek készítéséről és szépírói ambícióiról. Ám nem mond le a fény által rögzített képek valóságot dokumentáló lehetőségeiről, és nem mond le az írás és a szavak lírai megjelenítő erejéről. Mindezek majd Lakatos Vince mintegy kétszáz filmjében nyernek új életteret. Ugyanakkor maga a fénykép, a poétikus mondatok és a "nagy téma" sem maradnak ki filmjeiből. A Kiskunságról, a kiskunsági szegényparasztokról szóló filmekben rendszeresen felbukkannak Lakatos Vince harmincas években készített fényképfelvételei, mint vágóképek, mint a történelem és az idő múltba süllyedt tanúi. Ezekben a filmekben a narrátori szerepet vállaló filmrendező mély tónusú, barátságos hangján és mesélő előadásában szólalnak meg az évtizedekkel korábban írt novellák sorai, elevenednek meg a fényképek. Lakatos Vincét írásai, fényképei, filmjei egyaránt az emlékezés művészévé, hírmondójává, riporterévé - teszik. Egy letűnt világ - ám folytonosan újra felbukkanó emberi élethelyzet, a szociálisan kiszolgáltatottak világa - krónikásává. A paraszti élet formáinak a képekbe, leírt szóba foglalt megőrzése mellett - amely egyszerre kegyetlenül őszinte és líraian együttérző Lakatos alkotói szándéka mindiga szociális valóság feltárása, a változások elősegítése volt. Műveia kollektív emlékezet képeit rögzítik, nyilvánosságuk pedig a jövőnek szóló örök mementó. 79
