Szűcs Károly: Lakatos Vince a fotográfus - Thorma János Múzeum könyvei 8. (Kiskunhalas, 2001)
Az újságíró mint fotográfus
Ha a kép és írás világa mögé tekintünk és Lakatos személyiségének alapvető értékrendjét keressük, akkor azt származása és gyermekkora körülményei között találjuk meg. A könyv önéletrajzi szemelvényeiből kiderül, hogy Lakatos egész életszemléletét a kiskunsági homokvilágban eltöltött gyermekkor, a szegényparaszti körülmények határozták meg. Ez nemcsak újságírói és fényképező-érdeklődését befolyásolta, hanem magatartását és alkotói hozzáállását egyaránt. Egy fennmaradt visszaemlékezés jól világít rá Lakatos szemléletére: azt tartotta, hogy ha idős riportalanya kissámlin ül, akkor városi beszélgető partnerének a csupasz földre kell mellé telepednie.10 A tanyai „terepmunka” során távol állt tőle a kívülálló szerepe. Munkamódszerére jellemző, hogy minden esetben a személyes életpálya viszontagságai és örömei iránt őszintén és türelemmel érdeklődve - a népnyelv szavainak és fordulatainak természetes használatával nyerte el beszélgetőtársa bizalmát. Dialógust kezdeményezett, a szó bensőséges értelmében igyekezett megszólítani, sőt vallomásra bírni a többnyire idős és nem egyszer a sorsnak, a rossz életfeltételeknek kiszolgáltatott partnerét.11 Ez a hozzáállás, ez a “felvételi körülmény” érezhető fényképein, a képek hangulati oldottságán és hitelességén. Még a beállított felvételeken sem üresednek ki az arcok, a fotográfustól nem távolodnak el a megörökített személyek. Hasonló közelséget és intimitást őriz Lakatos Vince írásainak és beszédének élő nyelvezete. Mindkettőben sűrűn használja a Kiskunhalas környéki népnyelvet. Saját eszmefuttatásait, illetve a táj, a szereplő küllemének, jellemének költői leírásait a népnyelv szóformái, kifejezés- módjai segítségével rögzítette. Egy olyan egyéni irodalmi nyelv szellemének megfelelően írt, amelynek alapja az élő beszéd. Ebből következik, hogy helyesírásának szabályait alapvetően befolyásolja az élő szó ösztönös formaalkotása: a szavak játékos leegyszerűsítése, illetve összevonása. Néhány sorban említenünk kell Lakatos Vince tevékenységét a szociográfia és politika határmezsgyéjén. A harmincas évek népi szociográfusainak működése valamilyen formában érintkezett a kor politikai ideológiáinak egyikével vagy másikával. Lakatos az országos napilapokban 1937-től publikálta szocio-riportjait.írásaittöbbek közötta Boldizsár Iván kapcsolati körébe tartozó napilapok, a katolikus-konzervatív Nemzeti Újság, majd a Magyar Nemzet közölték. Boldizsár ajánlásával a Cserépfalvi könyvkiadó elfogadta első kötetének a kéziratát.” Addigi munkásságát összegző írása azonban a kiadó ellen indított bírósági per miatt nem jelenhetett meg.14 Ezt követően, miután Lakatos közelebb kerül gróf Teleki Mihályhoz, a munkakapcsolata Boldizsárral háttérbe szorul. Teleki Mihályt 1935 március 31-én a Gömbös-féle Nemzeti Egység Pártja jelöltjeként Kiskunhalas országgyűlési képviselőjévé választották. Teleki határozott agrárpolitikát hirdetett, amely javítani kívánt a parasztság gazdasági és szociális helyzetén, támogatta a gyöngyösbokréta mozgalmat és a népnevelés különféle kezdeményezéseit. Lakatos újsága, a Halasi Hírlap mára kampányidőszakban kiállt Teleki mellett. Kapcsolatuk1939elején mélyült el, amikor Lakatos támogatta az Imrédy miniszterelnök által alapított új politikai tömörülés, a Magyar Élet Pártja halasi kibontakozását, majd az év májusában tartott országos képviselő választáson a párt színeiben induló Teleki újraválasztását.15 A politikus az újság címlapján így összegezette saját nézeteit: "népi és fajvédő politikát folytatunk".16 Lakatos ebben az időszakban elfogadta a népi-szociális nézetek és a fajvédő ideológia összemosását, sőt hasonló hangnemű megjegyzéseket találunk újságcikkeiben is. Úgy vélte, hogy Teleki Mihály (aki 1939-ben földművelésügyi államtitkár, majd később a Darányi-kormány idején földművelésügyi miniszter lett), a kormánypolitika szintjén hatékonyan képes segíteni a szegény parasztság 18
