Szűcs Károly - Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945 - Thorma János Múzeum könyvei 7. (Kiskunhalas, 2001)
Középületek - Szűcs Károly: Oktatási és művelődési épületek
Felsővárosi óvoda (42-43. kép) Jókai utca 4. A „kisdedóvót” Jakab Pál halasi építész tervei alapján Kladek István építette 1896-ban.80 A nagy udvarral körülvett „célszerű hajlékában a gyerekek számára egy utcára néző, világos munkaterem és egy játszóterem, valamint óvónői lakás volt. Annak ellenére, hogy az épület eredetileg is óvodának készült a helyiségek elhelyezése, a komor homlokzat, alig különböznek egy nagyobb eklektikus lakóháztól. A típus közel áll az 1897-ben publikált kultuszminisztériumi mintatervek alaprajzi és homlokzati javaslataihoz.81 A homlokzati tervrajz az egyik legelső, amit helyi tervező készített és máig az épülettel együtt fennmaradt. A kuriozitáson túl némi információt ad a szakipar helyi színvonaláról. Központi Iskola (44-45. kép) Köztársaság utca 9. Az állami iskolaépítési program keretében 1911-ben Györgyi Dénes kapott megbízást a halasi Központi Állami Elemi Iskola megtervezésére.82 A modem, szakapparátusára büszke mecénás-állam egy fiatal, de tájékozott építésszel korszerű alaprajzú és jelentőségteljes küllemű épületet kívánt emeltetni. Györgyi rövid, de sikeres szakmai múltja garancia lehetett a feladat megoldására.83 Az építész a Kígyó utca és a Fő utca sarkán álló telekre 14 tantermet magába foglaló iskolát tervezett. A kivitelezés 1912 tavaszán Steiner József budapesti műépítész vezetésével indult meg.84 Az „L” alakú épület központi, tornyokkal kiemelt magjából két irányba kiindulva helyezte el az utcára néző, egyenként több mint hatvan négyzetméteres, világos tantermeket, a szárnyak végére pedig a nem tanítás célokat szolgáló helyiségek kerültek. Az épület különlegessége az önálló raktárral ellátott, félköríves záródá- sú Slöjd-terem volt, ahol a speciális feltételeket kívánó órákat tarthatták. Az iskolatömbhöz a Kígyó utca felől az igazgatói lakás csatlakozott. Az alapkő letételétől az átadásig alig egy év telt el, és 1913. szeptemberétől már oktattak az épületben, a kéttornyú homlokzat fényképével pedig a „Magyar Építőművészet” év végi számában találkozhattak a kortárs építészet iránt érdeklődők.85 A halasi iskola „L" alakú rajzolata három kiemelt pavilonból és az ezeket összekötő osztálytermek folyosói láncából lett kialakítva. A két számyvégi sarokpavilon a modernista gondolkodásnak megfelelően funkcionálisan elkülönülő, speciális tereket foglal magába. A szertárakat, a könyvtárat, az igazgatói és tanári szobákat találjuk itt, míg a középső, bejárati tömb földszintjén az előcsarnokot, az első emeleten pedig a dísztermet. A homlokzati tagolás világosan követi az alaprajzi rendet. Az utcafrontig kiugró pavilonok vonalától valamivel beljebb húzódik az osztályok sora, kiemelve ezáltal az eltérő szerepű terek különbségét. Az épület magját a két toronnyal közrefogott bejárati tömb alkotja. A homlokzati képet is meghatározó építmény jellemzői a megnagyobbított formák - a csúcsíves kapubejáró és fölötte a díszterem nyújtott arányú ablakai -, valamint a gúla formájú toronysüvegek és a hegyesszögben záródó oromfalak szignifikáns, éles kontúrjai. A lábazatra állított toronysüvegek a népi harang-" lábak, fatornyok mintáit követik. Összegezve elmondhatjuk, hogy az alaprajzon jelentkező térelosztást teljesen logikusan veszi át a homlokzati tagolás rendszere, s mindeme megfeleltetés a központi tömbön a reprezentáció elvárásait is teljes mértékben kielégíti. Györgyi Dénes ezzel az épülettel a funkciók és a látvány sokszínű harmóniáját valósította meg, miáltal gótizáló periódusa legjelentősebb művének a halasi iskolát 45
