Szakál Aurél (szerk.): Bodor Miklós - Thorma János Múzeum könyvei 6. (Kiskunhalas, 2001)
Bodor Miklós grafikai életműve
gyakorlásához. Ennek megértéséhez részletesebben kell ismernünk Bodor Miklós sorsának további alakulását, kitérőkkel tarkított életének főbb állomásait. Bodor Miklós 1925 június 12-én született a Tisza-menti Nagykörűben, a történelmi Jászkunság területén. Apja, idősebb Bodor Miklós a falu asztalosmestere volt, aki feleségével Surányi Rozáliával három fiút nevelt fel. A gyermekek közül Miklós a legidősebb, aki testvéreihez hasonlóan jó kézügyességet, de a többiektől eltérően romantikus és álmodozó természetet örökölt. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhette rajzszeretetét, amit kezdetben édesapja asztalosmühelyében a régi barna csomagolópapírokon gyakorolt. Első gyermekkori rajzain a nagykörűi parasztház és az udvar képét vetette papírra, majd a Dédike vonásait, amit évtizedekkel később -miként a szülőházat is- újra megörökített. Tudását az elemi iskolai tanító segítségével fejlesztette tovább, és amikor Edvi Illés Aladárral találkozott, már némi ismerettel rendelkezett a rajzolás alapvető fogásairól. Edvi Illés Aladár bíztatása ellenére azonban a szülök anyagi lehetősége csak azt tette lehetővé, hogy Miklós minél hamarabb munkába álljon. 1937 őszén Miklós egyik rokonához Budapestre költözött, ahol a polgári iskola osztályait végezte el, majd egy kereskedő alkalmazottja lett. Azt tervezte, hogy saját erejéből beiratkozik az iparrajz iskolába, de tervét keresztül húzta a háború. 1941 -tői 1944-ig a Magyar Királyi Államvasútnál dolgozott, az utolsó két évben a szolnoki állomáson. Itt élte át a bombázásokat, amik erősödésével Nagykörűbe szökött. Az orosz hadsereg bevonulását követően élelmiszerért cserébe rajzolta a katonákat, majd kedvtelésből a falubeli embereket. Rajzai olyan sikeresek voltak, hogy 1945-ben a nagykörűi '48-as kör helyiségében megrendezhette első kiállítását. Időközben mozgalom indult a fiatal tehetségek felkarolására és Miklóst is szakérettségire hívták, a művészképző előkészítő táborába invitálták. A kitelepítéseket követően szülei egy Tolna megyei faluban földet szereztek és gazdálkodni kezdtek, ezért édesanyja azt kívánta, hogy fia földművesként segítse a családi gazdaságot. Miklós ezt nem tudta elfogadni, így 1946-ban minden rajzát megsemmisítve - ismét Budapestre költözött. Itt 1947-ben megnősült3, majd még ugyanebben az évben behívták katonának. 1951- ben leszerelt és Kiskunfélegyházára került a Vasszerkezeti Gyárba rendésznek, majd kitanulta az esztergályos szakmát. A szakmunkásvizsgát követően nem sokkal müszakvezető- nek nevezik ki, később esti tagozaton acélszerkezeti technikusi oklevelet szerez. Mivel a technikusi munkát hiábavalónak érezte, kérte hogy az ipari tanulók szakoktatója lehessen. 1956-ot követően ismét sokat festett, rajzolt. Kiskunfélegyházán képzőművészeti szakkörbe jár, helyi kollektív tárlatokon mutatkozik be, majd 1958-tól az ipari tanulók részére megszervezi és 1969-ig vezeti a Holló László Képzőművészeti Kört. A kör tagjaival rendszeresen látogatják a budapesti és a szentendrei képtárakat, múzeumokat, bugaci kirándulásaik során pedig együtt rajzolnak, festenek a szabadban. A kör állandó magja mintegy 10-15 fő, akik közül néhányan később a művészpályát választották." A többiek mellett Bodor szemléletére is alapvető hatással volt Vajda Lajos szentendrei kiállítása, ami a montázs-elv alkalmazásában egyértelműen megmutatkozik, de úgyszintén hatott rájuk Bene Géza és Korniss Dezső tevékenysége. A kör puszta-kirándulásaihoz, múzeumlátogatásaihoz mások is csatlakoztak, így a tagokból, valamint néhány művészetek iránt érdeklődő fiatal értelmiségiből egy tágabb szellemi műhely alakult ki. Bodor Miklós ezáltal került szorosabb kapcsolatba Dr. Falu Tibor ügyvéddel, aki verseket, szociográfiákat írt. Egyik közös élményüket örökíti meg Falu Tibor „Egy este emlékére” c. verse és Bodor Miklós tussal rajzolt montázsa, melyek így együtfévekkel később a Bács-Kiskun megyei irodalmi folyóiratban, a „Forrás”-banjelentek meg.’A rajzon a verses-zenés est hangulatát örökítik meg Holló László, Blaise Cendrars és Louis Armstrong portréi, valamint a kottarészletek. Negyven év távlatából azért tűnik fon4
