Szakál Aurél (szerk.): Bodor Miklós - Thorma János Múzeum könyvei 6. (Kiskunhalas, 2001)
Bodor Miklós grafikai életműve
' Kiállításmegnyitó a kiskunhalasi Semmelweis Kórházban, Bodor Miklós, Székely Tibor, Pap Gábor művészettörténész, Béres László, 1983. február 3. kát. Az év végén összefutottak dr. Szabó Miklóssal, aki a kiskunhalasi pártbizottságon dolgozott, és kérték, hogy segítsen nekik gondjaik orvoslásában. Szabó Miklós ettől kezdve a megye településeinek és termelőszövetkezeteinek vezetőinél közbenjárt, hogy az 1982-es ösztöndíj mintájára kössenek alkotói szerződést Bodor Miklóssal. Az elkövetkező időkben így a pártmecenatúra közbenjárásával készült el a fajszi, miskei, jászszentlászlói, szanki és kiskunmajsai rajzok jelentős része. Szabó Miklós, a humánus kulturpolitikus sokat tett azért is, hogy Bodor és felesége 1984 tavaszán Kiskunhalason bérlakáshoz juthatott, felcserélve a civilizációtól alig érintett, ám mindentől távol eső móricgáti környezetet a kisváros nyújtotta viszonylagos kényelemre és lehetőségekre. Mielőtt rátérnénk erre az időszakra, szót kell ejteni arról a grafikai programról, a „Kék szamárkenyér keservei-örömei ”-ről, amelyben Bodor Miklós addigi sorsát, művészi felfogását összegezi. A "Kék szamárkenyér keservei-örömei" sorozata több mint ötven grafikát tartalmaz. Ezeken a rajzokon teljes pazarságában bontakozik ki Bodor montázstechnikája. A grafikák horizontján mindig a kiskunsági táj valamely részletét látjuk, amely fölött egy-egy, a vidékre jellemző virág, építészeti motívum, vagy arc kinagyított látomása jelenik meg. Ezeken a képeken Bodor a személyes sors és a természet kettősségének és egyidejű összetartozásának mágiáját jeleníti meg. Bánszky Pál művészettörténész: „Rajzainak készítéséhez éveken át tanulmányozta a kék szamárkenyér csillagszerkezetét, csővirágainak az elhelyezkedését. Amit Petőfi Sándor a szavak segítségével fejezett ki, Bodornál a vizualitás nyelvén fogalmazódik meg. A rajz sajátos eszközeivel, a „szegény” szamárkenyér szerkezeti értelmezésével mutatja meg a növény valódi gazdagságát, azt, hogy elegendő szellem van benne ahhoz, hogy észrevegyük eredeti szépségét. A fő motívum kitüntetett és felnagyított helyzetében szürrealisztikusan lebeg a kompozíció tetején, mint a szél által felkapott pitypang, hátára véve a pusztára jellemző egy-egy attribútumot, például a bikát, kutyát, embert.’vjA sorozat ajánlása az esetek többségében a feleségének, Zsófinak szól, aki előtt a művész hódolatát fejezi ki. A „szamárkenyér” képei többolvasatú metaforaként értendők. A kék szamárkenyér, ez a tüskés, szárazságtűrő, ugyanakkor a szépség rejtett formáit hordozó növény, Bodor Miklós életének összes keservét és örömét jelképezi. Ám éppen a dedikácók szelleme - amivel a művész a nő, a szellemi társ iránti hódolatát jelzi az örömöt és az immár megtalált boldogságot adja tudtunkra. A sorozat ebben a megközelítésben éppúgy jelzi a magánélet kiteljesedését, mint a dolgok között mágikus összefüggéseket teremtő művész bizonyosságát. Bodor Miklós művészetének megújulását jelzik és egyben móricgáti 9
