Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)
Péter Ferenc: Családkönyv a nemes kiséri Péter családról
azalatt hol eggy, hol más kedvetlenségek egyszer másszor érdeklettek is, mégis az Életemnek folyását inkább mondhatom szerentsésnek, mint szerentsétlennek. Ugyanis Életemnek egész 46- Esztdejéig igen egésséges és jókedvű ’s mindennémű dolgoknak végbevitelére alkalmatos ember voltam. Ekkor az egésségem megváltozott ugyan, és Testbeli Kövérségemet elvesztvén és igen megsoványodván, azólta kivált Téli időkben sokat betegeskedem és szenvedek. De mégis ezenn 13— Esztdők alatt értem el a Világonn a legfőbb Ditsősséget; ez alatt helyheztettem magamat sok és nagy érdemű Úriembereknek sorába, azalatt szerzettem a Gyermekeimnek /:ha ugyan tudnának vélle élni:/ és a famíliámnak olly Díszt és megkülömböztetést, amellyet énnékem soha eléggé meg nem hálálhatnak ’s köszönhetnek. De ezenkívül is mind itt a Ns Districtusokban, mind a szomszéd T. Ns Vgyékben oily character és megkülömböztetést szerzettem magamnak, amellyel még eddig eggy Halasi fi sem ditsekedhetik. Néh: Jó Szüléimről maradott Javaimat is, bár ha igen sok károsodások érdekeltek is, azomban nagyobb kiterjeszkedéssel ’s költséggel kelletik élnem. Itt ugyan Halasonn igen ritka szerentsével nem hogy elfogyasztottam volna, de azokat kitettszetőképpenn és az Irigységig neveltem és szaporítottam. Ebben mégis szerentsétlennek tartom magamat, hogy ámbátor sorsom ’s tehettségemhez képpest gyermekeim jövendőbeli boldogsága eszközlése körül mindent, valami tsak tőllem kitelhetett, elkövettem. Sőt sokszor a magam megerőltetésével mégis ő bennek, kivált a fijaimban óhajtott tzélomat mindeddig el nem értem, ezenn a dolgonn való megnyugovásommal őket mindeddig a Házasságra nem bírhattam, amellynek egyedül az ő erköltstelenségek és javokat kívánó Szüléik eránt viseltető tiszteletlenségek az oka. Mit végeztek felőliem a Kegyelmes Egek, és meddig nyújtják még Világi gyarló Életemet? Nem tudom, akármi fog érni, azt ezutánn is míg élek, ’s kezemet bírni fogom, feljegyezni el nem múlatom. Kőit Halasonn 30- Júli. 1816. 1816. Július Hónapnak 23— Napjánn az úgynevezett Zsindeles Tanyámonn kinn lévén és ottann Ferentz fijammal edjütt ebédelvén, amidőn ötét Atyai módonn intettem, ’s egyszersmind kértem volna, hogy eddig gyakorlott élete módját elhagyván, házasodjon meg &. Ő ezenn, indulatos Ember lévén, eggyszerre felütötte magát és engem otthagyván gyalog hazajött. Azutánn bár ha többször hívattam is, de az Asztalomhoz nem jött ’s vélem nem evett, hanem 41 Aug. itthagyott, elment Somogyba, Böhönyére ott lakott Eötsém Fiscalis és Táblabíró Szűry István Úrhoz, és oda a legjobb Helyre menvén, minthogy én oka nem voltam, az ő elmenetelénn tökélletessenn megnyugodtam. Hanem még akkor az aratás is tsak kezdetébe lévén, lábánn is mind a Zsindelesnél, mind Fehértón sok fű álván és közel 700 vontató széna széllyel hevervén, ezeknek feltakaríttatása, behordattatása, öszvevontatása; úgy asztagokba ’s Kazalokba való rakattatása, elnyomtatása, eggyszóval mindennémű munkája, egyedül az én nyakamba hagyattatván. Ezek énnékem nem kevés fáradtsságot, aggódást és nyughatatlanságot okozott. De Isten Eő Sz: Felsége engemet különös Jó egésséggel és a munkálódtatásra való kitettsző Jó kedvel, azomban Jó időkkel is megáldván, mindezeket szerentséssenn, tsinossann és takarékossann elvégeztettem. De éppenn 8— végével ’s egyszersmind, hogy mindenem jókor ’s annak rendi ’s módja szerént betakaríttasson, a Napszámosokra felette sokat költöttem és azoknak tartása a mostani felette szűk és drága Időkben igen sokba tellett. Ferentzet én soha haza nem hívtam, sőt a Báttyauránál igen Jó Helyenn lévén, én is az ő elmenetelével sok nyughatatlanságoktól és aggódásoktól megmenekedvén, az ő távollétébenn tökélletessenn megnyugodtam. A Gazdaságot úgy, amint kellett folytattam és gyakorta való változó egésségemhez képpest, azzal kevesebb bajom légyen a Fehértói majorságomat árendába kiadtam. Úgy vélekedvén, hogy mivel Ferentz 9— Hónapba ruháját ’s mindenét maga utánn Somogyba elvitette, ő onnét nem eggyhamar fogna visszajönni; minthogy énnékem ezenn Idő alatt soha tsak eggy betűt sem írt. Azomban eszére térvén, ’s reményiem mások jó tanáttsának is engedvén, 54 váratlan és minden reménységemenn kívül hazajött. Ez az ő ész nélkül való kódorgása nékem valami 400 ftjaimba került, de magának is ami kevés pénze volt, elköltötte. Mi légyen a tzélja ’s szándéka, ’s nem tér é meg az elébbeni élete módjára vissza? Nem tudom. 72
