Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)
Péter Ferenc: Családkönyv a nemes kiséri Péter családról
Országtól nem botsájtódtunk, még akkor sem a Districtusok nem lévén in Concreto nemesek; azomban a Banderisták közzül is kevés Ns Személyek voltak. Ezenn Esztendőben valamint máseggyebek, úgy az Eskütti Hivatalok is a magok előbbeni állapotokba visszatétettek; úgy én is abba továbbra is meghagyattam és megerősítettem. Ugyanezen 1790- Esztdb 24ä Ápr. született 2- Kedves fiúgyermekünk, akit is Néh: Jó Edesatyám és a magam nevünkre Ferentznek kereszteltettünk. Ez minden Gyermekeink között legszebb, legformássabb és felette jószívű, de legvásottabb és nyughatatlanabb természetű Gyermekünk. Minekutánna azt az Időt elérte volna, itt Helyben az Oskolába feladtam és igyekeztem ötét is, szintén úgy, mint a Báttyát minden Jó és hasznos Tudományokra taníttatni, de ő bár ha igen jó elméje lett légyen is, a Preceptoraira ’s Tanítóira keveset adván, úgy tanult, amint magának tettszett. Azonn Időben a mostani Csanádi Prédikátor Tiszt: Ágoston István Úr Sár Bogárdon T. Ns Fehér Vgyébe Professornak tétetvén, ott igen nevezetes és nagyhírű Oskolát tartott, úgy annyira, hogy a túl a Dunai Uraságok leginkább az alsóbb Classisokban mind ott taníttatták Gyermekeiket. Idevittem tehát ötét 1801- 17 Máj. és adtam ezen Úr keze alá. Kosztra pediglen a Testvérem Leánya férjéhez, Mészöl László Úrhoz. Itt tanult 2 Esztendeig, de itt sem azzal a haszonnal és előmenetellel amellyel én kívántam volna. Zsigmond Báttya éppen azon Időben lakván Pozsonban, hogy ez mind jobban reá vigyázhasson ’s azzal eggyütt lévén tanulhasson, a Német nyelv ’s más egyébb megkívántató erköltsi Tudományokba is magát gyakorolhassa. Magam beteges lévén 1803- Augustusi Vásárkor az Édesannyok által elküldöttem őket Pestig, onnét pediglen Landkotsin Pozsonyig felmenvén mentek Kosztra bizonyos Filep nevezetű Prókátor Úrhoz, aki mind maga igen emberséges, mind az Asszonya igen derék ’s nagy Gazdaasszony volt, aki több rendbeli Úriemberek gyermekeit is szokott magánál Kosztba tartani. Zsigmond már az elébbeni Esztdb is itt lévén koszton, itt mind manért ’s emberséget tanulhattak, majd a Német nyelvbe magokat gyakorolhatták, de Ferentz a maga szokott tsintalansága szerént, itt is a tselédekkel, sőt az Asszonnyal is veszekedvén ’s újjat húzván rajtok kiadott ’s kénteleníttettek ismét más quartélyra elmenni. Következett 1804— Esztdb 16. Júli. magam is felmenvén hozzájok Pozsonyba; amidőn ’Sigmondot ugyan végképpen, Ferentzet is a vacatiókra magammal hazahoztam. Azomban következő Esztendőre is ugyanazon Filep Úrnál fogadtam Ferentz számára quartélyt, akit az elébbeni Esztdb otthagytak; amellyet, kivált az Asszony kéréseimre nagy nehezen tselekedett meg. A Vacatiók eltelvén Ferentzet ismét felküldöttem 26a Aug. 1804. Pozsonba, ahol is németül meglehetőssen megtanult. Bár ha azomban ez igen jeles elméjű és Tudományú Ifjú Academicust, úgymint a mostani Abonyi Prédikátor T. Farkas András Urat tartottam mellette nem kevés költséggel Instructorul, de mind a Professor Urak Pozsonyba léttemkor megmondották, mind a magam tapasztalása utánn által láttam, hogy Ferentzbe tzélomat el nem érem. Evégre is Pozsonyba tovább tartani nem akarván, a következett 1805- Esztdb a Vacatiók kezdetével Pozsonyból végképpen hazahoztam; de hogy mégis belőlle valamit tsinálhassak, különössen pedig, hogy a Vallásra jobban megtaníttathassam következett ősszel 8a 9— 1805. felküldöttem a Báttyától Pápára, hogy ottan mind Eötsem Doktor ’Soldos János Úr, mind a vélem esmerettségbe, sőt respective Atyafiságba lévő Professor Urak Inspectiója, ’s manudictiójok alatt tsak annyira mennyire is tzélomat benne elérhessem. De éppen ezen időben a mi felséges Urunk armadiája a Frantziák által hátranyomattatván, amidőn következett télen mind Pápa és az egész vidék, sőt az egész Túl a Dunai rész dugva voltak Katonákkal. Pápa is német gyalogokkal, vagy úgynevezett Csara párákkal lévén megrakva, azok között valami veszedelmes ragadó nyavalya annyira elhatalmazott, hogy nem győzték temetni. Ezen veszedelmes nyavalyát Ferentz sem kerülhette el, a Házigazda, legényei és szolgálói is meghalván benne. Ferentzhez sem volt legkissebb reménység is, annál is inkább, hogy maga Eötsem Doktor ’Sóldos János Úr sem menekedhetett meg ezenn veszedelmes nyavalyától. Úgy annyira, hogy annak már ide hóltt hírét is hozták. Eszerént gondviselője nem lévén, annyira elromlott, hogy minden sempillantásban vártuk megesendő halálát. 1806 Esztdb Februariusnak az elején kaptam tehát magam is Pápáról több rendbeli Leveleket, hogy Ferentzért mennyek vagy küldjék valakit; mert életbe többé nem érem. Akárki által láthatja, mitsoda megzavarodást és szomorúságot okozott ezenn kedvetlen hír bennem, ’s 38
