Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)

Péter Ferenc: Családkönyv a nemes kiséri Péter családról

amellyekkel szemének sok kárt tett. A Hegedülést még kisgyermek korában elősször nádból tsinált, azután pedig Bor András molnárom által készített Karvaskán kezdvén, azt magától annyira vitte, hogy Eminensnek lehessen mondani. A magyar tántzban való agilitássá és külömb külömbféle figurái ollyanok voltak, hogy azokonn tsudálkozni lehetett; én legalább soha ollyanokat nem láttam amellyel magát nem kevéssé megrontotta. Ezen különös qualitassai és jeles aecomodatiojinál fogva Patakonn laktába nagy kedvébe esett akkori T. Zemplén Vgyei V. Ispán, most T. Ungvár Vgye Administratora, Cs. Kir: Kamarás és Sz. István Rende vitéze Méltóságos Lónyai Gábor Úrnak Eö Nagyságának és a tisztelt Vgye Ord: fiscalissának T. Szirmay Ádám Úrnak. A tisztelt Urak több ízben jelentették nékie, hogy maradjon Zemplén Vgyébe, Emberré teszik. O ezt nékem Levele által jelentette nékem, de nékem is minden reménységem ő benne lévén, nem állottam reá kívánságára, amellyet a mostani környülállásaira való nézve igen nagy kár volt meg nem engednem. Ekkor tehát ’Sigmond fijamnak Praxisra lévén szüksége, elküldöttem Pesthre, régi Kedves Barátom, Híres Prókátor és a T. Vatai Família ügyének Directora Tttes Tomka László Úr mellé, ahol tsakhamar Juratusnak felesküdvén, ott volt 2 Esztendeig, míg a Háború kiütvén az Insurrectió kiálván, a Törvények megszűnvén kénteleníttetett ismét hazajönni. De hogy ezen Időt is hijjába ne töltse, 1807b 20a 9^ által küldöttem Praxisra J. Berénybe, a Ts Districtusok Cancelláriájához, ahol a Háború végéig practisálván ismét Pestre küldöttem Mélt. Kir: Tanátsos és ítélőmester Szilassy József Úr Eő Nagysága nékem igen régi Kegyes Uramhoz, aki mellett Juratusképpen részszerént actualitásba, részszerént accessistaságban közel 1 Esztendőket töltvén, és a Prokatorságra való felesküvésre ’s Censurára készülvén 1809b 11. Júli. és ugyanazon Észtben Prokatorságra, Cum preclaro Specimine felesküdött, mint ezt az arról adott Kir: Diplomája bizonyítja. Elhagyván tehát Pestet, az volt minden szándékom ’s törekvésem, hogy őtet megházasíttsam. Zsigmond Fijam azonn Időbe mindenekelőtt kedves és kellemetes Ifjú lévén, magam is azonn iparkodtam, hogy őtet ollyan helyre házasíttsam, amellynél fogva mind őtet szerentsséssé tegyem, mind Házamnak ’s Famíliámnak jó Famíliákkal (...) való Jövetel által nagyobb díszt és betsületet szerezhessek. Evégre is Jónak ítéltem Zsigmond Fijamnak Kir. Tanátsos és B. feő Kapitány Úr Eő Nagysága és a T. Districtusok közbenjárása által a Fels: Nádorispán Eő Cs. Kir: Hertzegségétől eggy Honor. Fiscalisságot exoperálni, amellyet tisztelt Eő Cs. Kir Hertzegsége dda (...) kőit Kegyelmes Resolutiójánál fogva, leginkább a magam érdemeiért szerentséssen meg is nyertem. De óh fájdalom! feltett tzélomat ’s szándékomat mindeddig az Ideig sem érhettem el. Ugyanis Zsigmond Fiúnk hírünk ’s akaratunk és tudásunkon kívül eggy Helybeli Személybe belészeretvén, azzal annyira vitte esmerettségét, hogy nem ügyelvén nékünk Szüléknek, sem szép szóval való kérésünkre, sem keményebb fenyegetésünkre ’s ellent állásunkra, ’s más okos és Jó Emberek tanáttsára, állandóan feltette magában, hogy azonn Személyt magának Feleségül elveszi, aminthogy akaratunk ellen meg is kérte, de az azzal gyalázta meg, hogy kosarat adott neki. Ekkor tehát megbosszankodván reá, letett rólla, de ismét a mi tellyes megeggyezésünkön kívül olly Személyeket kért meg, akiket tudtunk, hogy hozzá nem mennek; amelly meg is lett. Újjra tehát most eggynémelly rosszakarónknál eszközléséből azonn előbbeni személy után vetette magát, és ámbátor mind maga az, mind apja, annya és Jóakarói szüntelen azt beszéllik, hogy Zsigmondhoz soha nem megy, még tsak nem is szenvedheti; mégis mindezeket nem hiszi, ’s minden módon azonn törekedik, hogy elvehesse. Majd meghasad a szívem ezenn Jó Fijamért, akit bár ha mind magam, mind kivált az annya ezenn tselekedetéért a legkeményebb szókkal ’s fenyegetésekkel érdeklünk is, ő mégis kivált én erántam a legnagyobb tisztelettel viseltetik, ’s ebben lett volna reménységem, hogy Házamnak ’s Famíliámnak díszét fenttartsa; azomban azon személy őtet nem szeretvén, ha hogy öszve talál vélle kelni, félő, hogy el ne hagyja, ’s örökös szerentsétlen lészen belőlle; amellyet az Isten ne adjon.

Amint fellyebb is érdekeltetett, Néh: II- József Ts. mind a Politicumokra, mind a Törvényes dolgokra való nézve Ujj Systemát hozván be az egész Országban; ahhoz képpest az egész Magyarországban az Eskütti Hivatalokat 1786b eltörlötte, ’s e szerént én is Hivatal nélkül maradtam. De az akkori Kapitány Néhai Boros Sándor Úr az én sok és külömb külömbféle érdemeimet méltó tekintetbe vévén, az akkori Kir: Commissarius Almásy Pál Eő Excellentiájával

36