Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)
Péter Ferenc: Családkönyv a nemes kiséri Péter családról
hogy én az ő már akkor circ 25 v. több ezerre ment adósságait fizessem ki. A tisztelt Úr tehát ezen meritumba nékem eggy igen gyönyörű Levelet írt, amellyre én a legnagyobb tisztelettel visszaírtam, hogy én azt több Gyermekeimnek kárára is, de több más okokból is nem tselekedhetem. Amelly Levelemet a tisztelt Úr Szőke Lászlóval közölvén, Szőke László nékem azonnal Pestről 2. Jan. eggy motskos Levelet írt, hogy az én Leányom illyen amolyan nagy és mindenekhez tsapongó Kurva lévén, azonnal mind magát, mind Leánykáját vigyem el tőlle, és viseljem gondjokat, mert ő a Házából kihánnya, vagy a határra kihordattya, ott széllyelszórja. Ugyanezt írta Néh: feő Tiszt Superint: Tormássy János Úrnak is. El lehet gondolni, hogy mitsoda megilletődést szerezhetett bennünk azon szörnyű dolog; a szegény Leányom, úgy mások is sokat írtak, hogy gondoljunk rólla valamit, külömben valami nagy szégyen gyalázat, és nem várt szerentsétlenség esik rajta. Én azomba, mind tsak azt írtam nékie, hogy mindaddig el ne jöjjön tőlle, valameddig erőszakkal el nem veri. Utoljára a szegény Leányom megírta, hogy ő már a sok motskolódásait ’s káromlásait ki nem álván, kéntelen lészen valami szerentsétlenségre vetemedni; úgy több Jóakaróim ’s Atyámfiái is írták, hogy az Istenért mit gondolok &. &. Ekkor tehát 2- Máj. elmentem Bogárdra T. Fehér Vgyébe és Huszár Gábor és Mészöl László Urakat kértem, hogy mennyének el Balhásra, ’s mondják meg Szőke Lászlónak, hogy ha tovább is az a szándéka, hogy a Leányomat magától elverje, eressze el velek ’s hozzák el, amellyet ezen Urak tellyesítvén, igenis Szőke azt mondotta; hogy ő most is abba a szándékba van, és a Leányomat bízvást elvihetik mindenestől eggyütt, aminthogy másnap lovakat fogadván, a Leányomat a Leánykájával Bogárdra elküldötte, de eggy magához hasonló Impostornak tanáttsából mindenét ott tartóztatta, tsupántsak a rajtok valójokba eresztette el. Én tehát a Leányomat elhozván, ő pedig tselekedetét megbánván, másnap Földvárig utánnunk jött másodmagával 5 töltött puskával, és engemet a révben várt egész estvéli 5 óráig olly szándékkal, hogy a Leányomat tőllem elveszi, és ha nem engedem, agyon lő; de én ezenn ő gyilkos szándékát alattomban kitanulván eggy Jó Embertől, más révre kerültem, és a veszedelmet eltávoztattam ’s szerentséssen hazajöttem. De sok volna az ő vélle való bajaimat és kísérleteimet leírni. Én még azutánn tovább Esztendőnél várakoztam ő utánna, hogy ha valami módon ezenn dolgot jóra hozhatnám, és őket öszvegyalulhatnám, de Szőke László azon idő alatt is mind magamhoz, mind másokhoz írt több rendbeli Leveleibe mind minket Szüléket, mind a Leányunkat motskolván, káromolván ’s fenyegetvén, ekkor tehát a Divortiumról gondolkoztam. Aminthogy több rendbeli Nagy és Jó Uraimnak tanáttsából 1810-14. Júli. felmenvén Pápára, ottan T. Nagy István Urat, sok Nagy Uraknak Fiscalisát T. Veszprém Vgye és a Ns Vetse szék Táblabíráját Prókátornak megfogadván, a Divortialis Processust ellene (...) 7— ugyan azonn Esztendőbe (...). Eggy ollyan nagy mesterséges Impostorral lévén ügyem, mint Szőke László, akárki elgondolhatja, hogy mennyi bajom ’s munkám lett légyen a Processussal, úgy mennyi költséget kellett arra tennem. Amidőn 3 Vgyékbe kénteleníttetvén Szőke László ellen inquíráltatni, tsak azonn Inquisitiók, és azoknak authenticatiója 1000 ftjaimba belekerült, annál is inkább, hogy Szőke László elválni eggyátallyába nem akarván, olly Declaratiót is tett, hogy ha láttya a Processusnak a Leányom részére szerentséssen való menetelét, akkor Pápistává fog lenni, és még sem válik el tőlle, hanem örökös kötélbe tartja. De az Isten mindeddig az Ideig engemet életbe megtartván, sok munkám ’s fáradtságom ’s költségem után a Processust, amint az maga magát megmutatja, olly jól és szerentséssen vittük, hogy az concludáltatván abban T. Veszprém Vgye Törvényszéke \- x— 1813. olly kedvező Sententiát hozott részünkre, amellynél jobbat magunk sem kívánhattunk volna. Amidőn a Leányunkat Szőkétől végképpen elválasztotta, és mindennémű Ptentsiónkat visszaítélte; tsupántsak ez az utolsó vége lévén Szőkének kedve ellen. Ő ezen Sententiát a Mltsgos Klyi Táblára appellálta, ahol a fellyebb említett ’s tisztelt Protonotarius Úr /:amint nékem mindjárt akkor hitelessen tudtomra adatott:/ annyira kitette magát Szőke mellett, és annyira vitte a Táblát, hogy 6- febr. 1815. Sententiát hozván ezen Processusba az Elválást helybehagyta ugyan, de azon 800 ltokon kívül, amellyeket az Atyai Ház magokhoz való váltására adtam -nékie a szegény Leányomnak mindennémű allaturait, és nem tekintvén arra, hogy gyermekek is vagyon, még az ágyi, asztali, sőt még a viselő ruháját is, ’s egyszóval mindenét Szőke kezén hagyta. Amelly Sententiát, mind nékünk igen terhest, de a Felsőség parantsolatja 31
