Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)
Péter Ferenc: Családkönyv a nemes kiséri Péter családról
igen szegény Legény legyen, ’s azomban hogy 8— legyenek Testvéreik, de úgy gondolkodván, hogy én majdan nékie lassan-lassan Jószágot is váltok, úgy egyébbel is fogom segítteni. Azomban Prokátorsága, vagy írása T. Ns Veszprém Vármegyében nyerendő Hivatala által is magán segíthetvén, sok illy és az Esze után nagyra ment szegény Legénynek példájára, a mi Leányunkat eltarthatja, és mégjobban meg fogja betsülni, de mindezenn előre képzelt gondolataimból semmi sem lett, amint majd alább meg fog tettszeni. Hogy ezenn Leányunkat Szőke Lászlóhoz adjuk férjhez, abban a feleségem éppen meg nem eggyezett; de a Leányunknak sem volt tökélletes kedve és akaratja a hozzá való menetelre, és hogy hozzáment tsupántsak az én respectusomért tselekedte. Én azomban gondolóra vévén, hogy már a Leányunk több rendbeli szerentséket elbotsátván, az ideje lassan-lassan eljárogat, másrészről látván Szőke Lászlónak tanult és jeles minéműségeit, ’s az ő állításához képpest táplálván az a reménység is, hogy Ő T. Ns Veszprém Vgyébe nem soká Sallarisatus Magistratualis Hivatalba fog lépni. Hozzájárulván még ezekhez fellyebb is említett Eötsém Péter Imre Uramnak és Hitvesének igen nagy comendálások-; minekutánna Szőke Lászlóról ezenn dologban sok corréspondentiát vittem volna végbe; utollyára tsakugyan 1- x— 1804. a Leányomat nékiajánlottam azzal a conditióval, hogy ő minden módon azonn iparkodjon, hogy a T. Ns Vgyébe Actualis Hivatalt kapjon. Addig is pediglen Prokátori Hivatalát szorgalmatossan folytassa; de amiből semmi sem lett, ekképpen a Kézfogásnak Terminussát ad 1— Január 1805. határozván, arra Szőke László is negyedmagával megjelent. Násznaggyá volt Bogárdi Compossessor Huszár Gábor Úr, a Leányomé pediglen Néh: Feő Tiszt: Tormássy János akkoriban Gralis feő Nótárius, idővel Superintendens Úr, amidőn a Jegyváltás megesett, adott a Leányomnak jegybe 20 Aranyokat; amellyeket mástól kért, és leginkább vissza kellett adni, 2 gyémántos gyűrűt, amelly a Leányomnál most is megvan és eggy kis aranyórát, ez nálla maradt. A Leányom is adott néki eggy igen szép selyem ezüst varrású, és más oltsóbb keszkenőt és eggy szép Briliántos, és más arany karikagyűrűt. A kézfogó költséges ebéddel és vígsággal ment végbe, még azután is eggynehány napot itt mulatván, a Lakodalomnak határnapja ad 19— febr. határoztatott meg. Ezenn idő alatt több rendbeli Relatiókból, és maga gondolatlan Correspondentiájibó! Szőke Lászlót esmergetni, és ebbeli dolgomat megbánni kezdettem. A Lakodalom határnapja is eljővén, arra Szőke László énnekem előre sok Úri Személlyeknek és Úri Asszonyságoknak megjelentését megígérvén; arra tsupántsak eggy férfi és 2 Asszony Testvérjei jelentek meg. Ennélfogva én is sok Úri Vendégeket begyűjtvén, tsak a bent ülők többen voltak 100— és igen költséges Lakodalmat tettem; de már ezen Lakodalomba kimutatta Szőke László foga fehérét, és hogy nem okos ember; mert a mulattság közben valami tréfaságon annyira felindult, hogy a Lakodalomkor a Leányomat itt akarta hagyni. Én magam beteges és törődött lévén, már akkor lefeküdtem; külömben ha én jelen lettem volna, talán még akkor megmenekedtünk volna tőlle. Egynéhány napokig Halason lett muiatása után Szőke László a szerentsétlen Leányomat magával elvitte Veszprémbe, ottan bérbe fogadott Házat, az egyet mássát magam küldöttem el egész Veszprémig 2 kotsikon. Adtam nékiek mint újj Gazdáknak Edényeket ’s más egyébb konyhára valókat is, valami tsak tőllem lehetett, és a 2 kotsira, úgy a több Kotsikra is felfért; úgy láttszott, hogy darab ideig jól éltek edjütt, legalább a szegény Leányunk nem panaszolkodott. Született is tőlle egy most is élő, és az Annyával itt lévő Judith nevezetű szerentsétlen Leánykája. Szőke László is mind Prokátori, mind Honor Fiscalisi Hivatalát folytatván, mind a T. Vgyebeli Urak előtt, mind eggynémelly Káptalanbeli Urak előtt kedvességben volt mindaddig, míg a Testvérnénnyeivel Szőke Theresia Asszonnyal, és annak férjével Boronkai Ferentz Úrral, aki a T. Vgyének elsőben első V. Nótáriussá, akkor pedig Feő Szolgabírója volt, valami tsekélységen öszveveszvén. azokat kegyetlenül megverte, és hajoknál fogva hurtzolta. Kivált az Asszonyt annyira öszvetörte és kínozta ’s térdepelte, hogy nehézkés lévén, kevésbe múlt el, hogy a Gyermeket is időtlen el nem szülte; sőt maga ditsekedő Levele szerént, ha a tselédek ki nem mentették volna a kezéből meg is ölte volna, amellyet nékünk gondatlanul ditsekedéssel megírván, akárki elgondolhatja, hogy minémű érzékenységet és szomorúságot okozhatott bennünk. Ezenn Történettől fogva Szőke Lászlónak mind betsülete Veszprém Vgyébe napról napra kevesedett, azt ő maga is által látván és tapasztalván, arról kezdett 29
