Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)

Mellékletek

Erzsébettel és Zsuzsannával a nemtelenség státusából és állapotából, amelyben véglegesen megmaradni mondottak, mint Királyi hatalmunk teljességéből és különleges kegyelmünből kiemelendőket, magyar Hazánk valóságos és kétségtelen nemes alattvalóinak kvótájába és sorába felveendőket, besorolandókat és beirandókat legjobb tudomásunk és felszabadult lelkiismeretünk szerint jóváhagyva elrendeltük, hogy ők mostantól a jövendő örök időkig ennek a kegynek, kiváltságnak minden tiszteletével, megtoldva a szabadságjogokkal és mentességekkel, melyekkel Magyar Királyságunk és csatolt Részeinek valódi ősi és elismert nemesei mostanig éltek, melyeket élveztek, használtak s melynek örültek, ők is megengedetten éljenek, azokat élvezzék és annak örülni tudjanak és merjenek és örököseik, mindkét nemű utódaik is merjenek és tudjanak. Ezért az irántuk tanúsított, igaz és kétségtelen kegyességünkből és nyájasságunkból ezt a felszabadítási szerződést, a nemesség bizonyítékául fegyvereket és nemesi jelvényeket, éspedig kék színű, álló hadipajzsot, melynek alját zöld hármas halom foglalja el, ennek bal alsó halmán sértetlen monoceros, azaz egyszarvú, hátsó lábain állva, farkát felemelve és elülső lábait magasra kiterjesztve, mintegy repülőként ábrázolva, a pajzs jobb oldala felé fordulva: a pajzsra támaszkodó rácsozatos ahdi sisakot, királyi fej dísszel, egy másik, az alsóhoz mindenben hasonló, középről kiemelkedő, feltűnően kidíszített orrszarvút; a sisak nyúlvány nélküli, takarókkal és szalagokkal, melyek az egyik oldalon vörösek és fehér, vagy ezüst színűek, a másik oldalt pedig fekete és sárga, vagy arany színűek, a pajzs kiszögeléseire ráborulnak és magát a pajzsot ízlésesen díszítik, aszerint, ahogy mindez a mi kiválasztott festőnk fejében, képzeletében és kezében, sajátos és egyéni művészetében, saját fényes színeivel és stílusával lefestve, szemeire és meglátására bízva célszerűnek tűnik, - ugyanezen Péter Balázsnak és általa a fent megnevezett személyeknek, azok örököseinek és mindkét nemű utódainak kegyesen adományozzuk és átnyújtjuk - elhatározva, biztos tudatban és felszabadult lelkűnkből megengedve, hogy ők mostantól a jövőben mindig, örök időkre ugyanezen jelvényeket és nemesi kiváltságokat Magyar Királyságunk és Részeinek más nemes alattvalói módjára, kik meghosszabbított és megengedett jogaikkal, szabadságukkal és sérthetetlenségükkel akár veleszületetten, akár ősi hagyomány szerint éltek és ezeket élvezték, - élvezzék és velük éljenek, bárhol, viadalokon, csatákban, hadi játékokon, párbajokon, ahol az erő gyakoroltatik, akár másokkal együttesen, akár egyéni módon, katonai, vagy nemesi párbajokon, éppen így a címeres vitorlákon, függönyökön, kárpitokon, gyűrűkön, lovassági zászlókon, pajzsokon, sátrakon, házakon és síremlékeken, valóban általánosan, hadjáratokon, s a nemesség valósi, régi erklyéi alatt, - miáltal őket és örököseiket mindkét nembelieket, mindenki által, bármely rendűek, méltóságúak és állapotúak legyenek is, kiválóságukért jeleseknek és kihintetteknek mondani, tartani és számbavenni akarjuk és ajánljuk, - ezeket hordani, viselni azokkal kezdettől fogva élni, azokat használni és élvezni tudják és merjék és örököseik és mindkét nembeli utódaik is általánosain merjék és tudják, - jókedvvel adtuk, adományozzuk és meghagyjuk. - Ennek emlékezetére, megerősítésére és megörökítésére szolgáló iratainkat külön pecsétünkkel láttuk el, melyet mint Magyarország Királya használunk. Ugyanezen Péter Balázsnak és általa hitvesének Balaskó Ilonának valamint András, Balázs, Mihály és János fiainak nemkülönben édes testvérének, Mihálynak és hitvesének, Bíró Annának és leányaiknak, Erzsébetnek és Zsuzsannának, nekik és örököseiknek és mindkét nembeli utódaiknak egyetemben, már a születésükig visszamenően rendeltük el ezek átadását és megengedését.

Kiadva a mi hűséges és szeretett tisztelendő Kissenyei Sennyey Istvánunk, veszprémi egyházunk választott és megerősített püspökének, ugyanezen hely grófjának, udvari tanácsosunknak és a Magyar Királyság kancellárjának keze által. A mi Bécs városunkban, Ausztriában, az Úr 1629. évének június elsején, római uralkodásunk tizedik, Magyar és többi, úgyszintén Cseh Királyságunk tizenkettedik évében.

Főtisztelenő és Krisztusban tiszteletreméltó Atyáknak Pázmány Péter esztergomi érsek úrnak és Telekdy János kanonok, a kalocsai és bácskai egyesített egyházmegyék főesperesének, Pybess Jánosnak, Eger, Erghelius Ferencznek, Zágráb megbízottjának, Lossi Imre váradi, Csik amadéffalvi Szentadrássy Istvánnak, Erdély, a fentnevezett Kissenyei Sennyey István prelátusnak, megerősített és választott veszprémi, Trakostiani Draskovics Györgynek'a pécsi egyház választott, Dallos Miklós győri választott, Dávid Pál váci, Telekdy János nyitrai adminisztrátornak, Kigiffalvi György

219