Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)
Péter Ferenc: Családkönyv a nemes kiséri Péter családról
megékesíttetett, ’s kivált a Redemptio alkalmatosságával ezen Város közhaszna mellett igen sokat munkálódott ’s fáradozott, már 1751 és 1752- Esztendőkbe egymásután 2. Esztdb Jó Bírói Hivatalt viselt. Hitelessen tudom, hogy az akkori Dlis Magistratualis Tiszt Urak, különössen pediglen az akkori Főkapitány Almásy Pál Eő Nagysága, nevezetessen pediglen Jankovits Miklós V. Kapitány Úr ’s Idővel Királyi és Septem Viralis Tábla Assessora előtt igen nagy kedvességbe volt, aminthogy ezen Méltóságoknak ajánlásából 1753- az akkori Fő Mltsgú Nádorispány Gróf Battyáni Lajos Úr Eő Excellentiája által a Ns Kis K. Kerület részéről Dlis Kapitánynak is canditáltatott, mint ezt a T.T. Districtusok Archívuma nyilván mutatja. 1759 és 1760— ismét Bírónak tétetett; de már ezen utolsó Bíróságát bádjadozó egéssége, és tsakhamar követett Halála miatt félben szakasztani kelletett; aminthogy meg is halt 1760- Esztdb 23- 9— életének 53- Esztendejébe huzamos Ideig tartott sínlődése után szárazbetegségbe, vagy úgyneveztetett Hecticába, amellyről azt mondotta, hogy Tántzba kapta. Eltemettetett 2 Predikátziókkal, Oratióval ’s Bútsúztatóval a régi Temetőnek éppen a közepén levő dombon, de a sírja már most meg nem tettszik. Jobbkéz felől alolról fekszik mellette Néh: Testvérnéném Péter Erzsébeth Asszony Nagy János Úr volt Hitvese, a mellett ugyanalolról Testvérbátyám Uramnak 2 István Fiai, ezeken túl Ugyanalolról az Nagyatyánk Néh: Péter István Úr, ezenn túl ugyanalolról Néh: Öregatyánk Török Mihály Úr, ezen túl ugyanalolról Testvérnéném Néh: Péter Rákhel Asszony férjével Itjú Boros Mihály Urammal, és József fijokkal. Ha idővel ezenn régi temető fel fog osztatni, igyekezzenek Kedves Fijaim ezenn részt magok számára megszerezni, és Néh: Jó Eleiknek itt levő hamvaikat betsben tartani, ne talán mások által kihányattatván, azoknak tsontjai széllyel heverjenek. Boldogult Édesatyánk Urunkra, én felette kevéssé emlékezem, tsak 3 Esztdős és 3 Hónapos lévén, amidőn meghalálozott; másoktól számtalanoktól hallottam, hogy eggy Istentfélő, Vallását szerető ’s gyakorló, Jólelkű, Igazságszerető, a másét nem kívánó Ember volt, aminthogy Symboluma is ez volt: a másét ne kívánd, és ne bántsd; de a magadét se engedd másnak. Teste alkotására nézve amint Néh: Édesanyánk Asszonytól és a Testvéremtől gyakran értettem: Közép termetű, nem kövér, de díszes teli Testű, barna, inkább sárgás mint piros ábrázatú; amelly színe Néh: Édesannya Tegzes Katáról maradt reája, ’s minden gyermekei között mind Testére, mind színére leginkább hasonlított én hozzám. Természetére nézve hirtelen haragú, külömben vidám, baráttságos, Emberséget gyakorlani szerető, akkori Időkhöz képesst mind ruházatjára, mind más állapottyára nézve magát igen tisztességessen viselő ember vólt; aminthogy sok Uraságok ’s érdemes Emberek megfordultak a Házánál. Néh: Édesanyánk Török Judith Asszony is eggy Isten és a Vallás eránt buzgó Asszony volt, amellyeknek magva lévén benne az én emlékezetem előtt is, amint másoktól hallottam, sok példáját adta már az én Tudásomra özvegységébe, az Isteni Tiszteletet szorgalmatossan gyakorlottá. Az Ekklézsia szegénnyeire kitettsző nagy gondja volt, azoknak számára minden szombaton külön süttetett kenyereket, és azt egyébbel edjütt az akkori szokás szerént a Templom Tzinteremébe állott ládákba reggel felküldötte, á Tanuló Ifjak ’s Deákok eránt különös Jó indulattal viseltetett, azokat ki tettszőképpen segítette, ’s megajjándékozta, a most romladozó Templom felépítésére nevezetes summát adott, azomban az Úrvatsorájához való legszebbik és legnagyobbik Ezüst és megaranyozott Poharat, amellyet Pesten laktomban én tsináltattam ő ajjándékozta, mint ezt a Pohár talpa alsó részén körös-körül lévő írás nyílván mutatja. Testbéli minéműségire való nézve igen egésséges, kövér, piros asszony volt, mind teste állapotjára, mind Természetére nézve leginkább hasonlított Testvérbátyámhoz, a Nagy testet a Koporsóba magával el is vitte, ezenkívül fedhetetlen tiszta életű, Gyermekeit nagyon szerető, azoknak megtörtént Halálokon sokat siránkozó, felette szorgalmatos, a munkában fáradhatatlan, szókimondó, és akárkinek hibáját is szemében sem titkoló, keresni ’s gyűjteni tudó, nagy Gazdaasszony volt, mint ezeknek Halálakor elegendő példáját adta. 1780— Úri Tstvérbátyám Urammal egymástól megválván én velem maradott; a maga Néhai Édesatyánk Urunktól Testamentaliter számára hagyott Jussát erántunk viseltető Kegyességéből nállunk hagyta, tsak bizonyos Capitálist, és eggy kevés szőllőt vett ki magának. Ezenkivül az én Házamból 2 szobát 15
