Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)

Ferró Róza: Családfa a nemes kiséri Péter családról

János Vízaknán született, Enyeden végezte iskoláit. Volt főjegyző, országgyűlési képviselő, polgármester, senátor. 1852-ben Gyaluba neveztetik ki kerületi bíróvá, majd 1855-ben törvényszéki titoknok lesz. Vízaknáról elköltöztek. Szász Károly második felesége Bibó Antónia (1837. augusztus 29. - 1900. március 15.) barátosi Bibó Károly kiskunkerületi kapitány, majd nádori Ítélőtáblái bíró és jászkiséri Péter Zsuzsanna leánya. Esküvő 1858. március 28. (Janó Ákos 1965. 360.): 1865-ben országgyűlési képviselővé választották, 1867-től a közoktatásügyi minisztérium osztálytanácsosa. 1872-től a jászkun kerületek tanfelügyelője volt, 1884-ben pedig a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke lett. A pesti református egyház első lelkészévé választotta. Másodelnöke volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak. Házassága Kiskunhalashoz kapcsolta. Tanfelügyelő korában, mintegy két évig itt is lakott, később is, mikor csak munkája engedte, gyakran időzött Kiskunhalason, nyarait rendszeresen itt töltötte. Rendkívüli sokoldalú egyéniség volt. Egyetemi tanár, tudós, költő, prózaíró, műfordító, egyházi iró is egyszemélyben. Legjelesebbek az angol, francia, olasz és latin költők műveiből közreadott műfordításai. Halason írta Salamon c. történeti költeményét, melyet az Akadémia Nádasdy-díjjal, 200 arannyal jutalmazott. Ugyancsak Halason írta a magyar irodalom újjászületésének százados évfordulójára írt ódáját is. Műfordítói tevékenységének jelentős műve a világirodalom nagy époszai. Az ő munkássága tette lehetővé, hogy korának magyar olvasóközönsége nagyobb érdeklődéssel fordult a külföldi irodalom felé. Az európai irodalmak művészi tolmácsolója volt. Munkáival jelentős hatást gyakorolt a későbbi magyar irodalmi életre is. Budapesten a feleségével, közös-, a főváros által ajándékozott díszsírhelyen nyugszanak a Kerepesi úti temetőben. Gyermekeik:

1. Szász Ilona (Kunszentmiklós, 1861. április 20. - ?). Férje Zseni József (Kiskunhalas, 1860. augusztus 12. - Budapest, 1931. szeptember 1.), Pest vármegye aljegyzője. Esküvő 1884. Elváltak 1910. (Nagy Szeder István 1936. 116.): „Zseny József, Pest vármegye ny. főjegyzője, született 1860. augusztus 12-én Kiskun-Halason, meghalt 1931. szeptember elsején Budapesten. A jogot elvégezvén, közigazgatási pályára lépett. Ifjú kora óta számos nemzeti irányú társadalmi egyesület szervezője és elnöke volt. Az Országos Nemzeti Szövetség képviseletében 1902-ben Amerikába vitte a kivándorolt magyaroknak nemzeti ajándékul a turulos nemzeti lobogót. Több magyaros táncot szerzett, többek közt 1887-ben a Pestmegyei bálra a „Pestmegyei-csárdást”. Elénk működést fejtett ki a Pusztaszeri Árpád Egyesület vezetése terén is. Az ő kezdeményezésére állították fel az amerikai magyarok Washington szobrát Budapesten. Munkája: Nemzeti Zászlónk Amerikában. Budapest, 1903.”

2. Szász Póla (Szabadszállás, 1863. október 15. - ?), írónő. Férje görzsönyi dr. Vargha Gyula (Káva /Pest vm/, 1853. november 4. - Budapest, 1929. május 2.). Esküvő 1882. január 16. (Új Magyar Lexikon 1962.): „Vargha Gyula: költő, műfordító, az MTA tagja. Jogi tanulmányokat végzett, 1901-től a Statisztikai Hivatal igazgatója, 1914-től-17-ig a Tisza kormány államtitkára volt. Mint költő az Aranyt követő konzervatív nép-nemzeti líra számottevő alakja. Politikai verseiben az uralkodó osztályoknak a változásoktól, a jövőtől való félelme, pesszimizmusa tükröződik. Szerelmi, a családi élet melegét és a természet szépségeit megéneklő versei kiemelkednek a korabeli konzervatív költészetből. Impresszionisztikus képei a modern polgári költészet felé mutatnak. (Dalok, 1881. stb).”

Vargha Zoltán: A görzsönyi Vargha család története. Budapest, 1913. (Részletek): Dunántúli, Veszprém vármegyei család, de a nemességszerző, bizonyára mint végvári katona, Borsod vármegyébe származott, s nemeslevelet, melyet II. Ferdinánd király 1633. június 7-ikén Bécsben ad ki az ő: Kapitány Vargha András felesége, Hapsi Dorottya, testvérei Miklós és István, valamint rokona Béres István részére, Ónod városában hirdették ki 1633. aug. 5-ikén. (Címer: 19. melléklet). A darvas címer symbolikus értelme az éberség szintén utalhat a címerszerző foglalkozására. Egy 1610-iki országos határozat szerint nemességet csak az szerezhet, ki a hazát vére hullásával szolgálja, könnyen feltehető, hogy András Ónod várában vitézkedett s mint katona

171