Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)

Ferró Róza: Családfa a nemes kiséri Péter családról

54. kép. Buda Imre +-tel jelölve a Kiskunhalasi Iparos Iffúság műkedvelő előadásán. 1928

nem volt kíváncsi a fiára sem. Élete végéig külön, egyedül lakott kívánsága szerint, ekkor már idős kora akadályozta az utazgatásban. Házasságukat a kalocsai Törvényszék 1912-ben törvényesen föl is bontotta. Buda Imre (1904 - 1976) az elemi iskolát a Központiban végezte, tanítónő Szabó Olga. Az anya utáni vágya korán jelentkezett, 19 éves, amikor megbeszéli édesapjával, anyját levélben felkutatja, fényképet küld neki és hazahívja. Az apa válasza fiának ! „Kisfiam csak meg ne bánd!” S bizony az apának lett igaza. Anyám c. verse 1934-ben jelent meg „Nekem nem dalolt az élet” című verseskötetében. Végül is sikerül anyjával találkoznia egy-egy röpke pillanat erejéig, aki lakóhelyét többször változtatta utazásai során, így a versében a fiú a még „élő édesanyját siratja el.” A gyermek az ifjú csalódott anyjában. Kiskunhalason abban az időben igen színes, szép, vidám társasági kulturális élet volt, amelybe Buda Imre is bekapcsolódik barátaival. Színdarabokat rendeznek, színészekkel felveszik a kapcsolatot egy-egy mű főszereplésére (Eszenyi Olga, Hosszú Zoltán). Újságcikk (26. melléklet-). Szüreti mulatságok, nagyszabású rendezvények, táncmulatságok teszik színessé az akkori ifjúság életét. Rendezvényeikről 54. kép. (27., 28., 29. ■melléklet). Férfi és női fodrászatot tanul, Szabó bácsinál inaskodik. Majd rokonaihoz jár segíteni, dolgozni, fizikai munkát végez (Kovács K. Sándor, Sütő Eszter). Nagy gazdaságuk van Bogárzón, gyümölcsös és szőlő. Barátaival sem szakad meg a kapcsolat eközben. 1928-ban életveszélybe kerül, állapota olyan súlyos, hogy eszméletét is elveszti. Ekkor a budapesti Szent László Kórházba kerül, dr. Binder Emil sebészorvos menti meg az életét. Betegsége után Ausztriába megy, hogy egészsége helyreálljon. Eközben tanulja a férfi és női (főleg az utóbbi) fodrászatot, ugyanitt 1930- ban speciális vizsgát tesz (Wieserné). 1931-ben Párizsban diplomát kap hajfestésre (30. melléklet). Majd hazatérve szeretett szülővárosában, mint kész iparos „Hölgyfodrász-szalon”-t nyit Kiskunhalason a Kossuth utcában. Autodidakta. Verseket ír. Bánattal teli gyermekkora, az anyai szeretet hiánya és a csalódás, a sorsverte zordon helyzetekben, a rímek aranyhárfáján muzsikálnak régóta. Ezt visszhangozzák versei. 1931-ben jelenik meg egy Antológia, „A holnap dala” címmel, Búgéi Jenő szerkesztésében, 105 magyar költő verse. 1934-ben önálló kötete lát napvilágot. Mindent versbe önt. Ekkor egy időre elhagyja szeretett szülővárosát és Dunántúlra megy. Az édesanya hiánya, s a hőn keresett leány ideál ösztönzi. 1936-ban verseskötetét Édesanyámnak Zalavári Irénnek dedikálja, ekkor jegyezte el őt.

154