Szűcs Károly: Szebényi Imre szobrászművész 1923-1983 - Thorma János Múzeum Könyvei 4. (Kiskunhalas, 2000)
Jegyzetek
46 Vorák Józsefné szókimondónak és önfejűnek jellemezte Szebényit. 47 „Nálam ez már a Ganz Villamossági gyárban kezdődött. Ott próbálkoztam először hegesztései, és hegesztett szobrokkal. Ez 1948^19-ben volt. (...) Csodálatos dolog volt számomra. Mert bár a műszaki főiskolán találkoztam mindezekkel az eljárásokkal, de akkoriban még az elektromos ívhegesztés gyerekcipőben járt. (...) Emlékezem arra, hogy a fémmegmunkálásnak ez a direkt módja feltétlenül eltért attól a klasszicista, emberutánzó szoborbalettől, amit akkor a köztéri szobrászat jelentett.” Varga Imre visszaemlékezése, TJM 18.497. 48 Németh Lajos: Gondolatok a X. Magyar Képzőművészeti Kiállításról. Kritika 1965. 11. szám 45^19. 49 „A X. kiállítás vendégeit a Műcsarnok előterében Makrisz Agamemnon „20 év” című háromalakos kompozíciója fogadta. A jubileumra készült vörösréz szoborcsoport technikában, szobrászati nyelvben „új hullám”-ot képvisel, az egyébként több évtizedes fémdomborítást.” Tibély Gábor: A X. kiállítás szobrai. Művészet 1966. február, 18-21. Hasonlóképp fogalmaz Kovács Gyula is: „Nem lehet a képzőművészetben „mikrofont” alkalmazni, csak a saját artikulációjú hanggal lehet nagyot kiálani. Amíg ezeket mondom, főleg Kalló Viktor Bányász című szobrára, - de Varga Imre Prométheuszára is - gondolok. A szobrászatnak ez az útja is vezet valamilyen eredményhez, ezt az utat müveik még nem mutatják. Mindketten az ipari anyagalakítás eszközét, a hegesztést, a forrasztást alkalmazzák egy- egy szimbólum kifejezésére.” Kovács Gyula: A X. Magyar Képzőművészeti kiálítás. Kortárs 1965/12. 2005. o. 50 Tibély Gábor: A X. kiállítás szobrai. Művészet 1966. február, 18-21. 51 Rózsa Gyula: Háry János nyomában. Nyári Tárlat Szegeden, Népszabadság 1966. július 31.8. 52 „Az adatok bősége és hiányossága zavarba ejtő. Feltűnő - a sorozat címét és a koncepcióját tekintve -, hogy Varga Imre csak negyvenhat éves korában, 1969-ben kapta meg a Munkácsy-díjat, akkor is csak a díj harmadik fokozatát. Nemzedéktársai ezt huszonnyolc-harminc éves korukra, négy-öt évvel a főiskola elvégzése után érték el; Ekkorra már a második, sőt a harmadik Munkácsy-díjnál tartottak. Hiányzik továbbá a felsorolásból a Derkovits- ösztöndíj, a kisebb kiállításokon szokásos jutalmak, a tanulmányutak és közéleti szereplések - minden, ami az ötvenes évek első felében főiskolát végzett, jórészt munkás.paraszt származású, ma 4CM15 év körüli művészeknek „hivatalból” járt. Vargát ezek alapján nem is lehetne a Munkácsy-díjas gnerációhoz számítani. Ám oda kell sorolni életkorán, az ötvenes évek első felére eső főiskolai tanulmányain kívüli későbbi pályája alapján; díjakkal, jutalmakkal nem dédelgetett Varga a főiskola alvégzése óta legalább annyi rangos megbízatást teljesített, mint egyéb előnyöket is élvező nemzedéktársai.” Rózsa Gyula: A Munkácsy-díj nemzedéke. Varga Imre. Új írás 1972/2. 108. 53 Az antwerp-middelheimi szabadtéri szobormúzeum (Belgium) szintén megvásárolta Szebényi Horgász című köztéri szobrát. 54 „Imre megújító törekvései mögött mindig volt bizonyos népi gyökér. Nagyon érdekes példa erre a Halász - ami itt Óbudán, a Dunával párhuzamos házon oldalán van -, egy hálót kihúzó halász. Imrénél mindig jelen volt a népies gyökér. Ennek még az érem- és ötvösművészetében is szerepe van. Amit csinált, annak nagyon komoly összekötő, átvezető funkciója van.” Varga Imre visszaemlékezése, TJM 18.497. 55 „Példaképe és ideálja Michelangelo volt. művészeti eszményeit követte, mindig magasabbra és tökéletesebbre törekedett. Soha nem volt megelégedve alkotásaival, hossz évek múlva visszatért egy-egy művéhez, átalakította, szétszedte. Amivel úgy érezte, hogy nem tud megbirkózni, azt összetörte és kidobta. Minden művével örök harcban állt, soha nem elégedett meg az elért eredményeivel. Óriási tűz hajtotta, néha szinte megszállóiként küzdött a benne lappangó démonokkal. Nem véletlen, hogy eza téma újra és újra felerült műveiben.” TJM 18.876. 56 Varga Imre visszaemlékezése, TJM 18.497. 57 „A 2000-ben Kiskunhalasra került szobrok 1969 áprilisában kerültek Torontóba. Az ide kiszállított anyag az 1967-ben lektorátusi engedéllyel Nünrbergben (Németország) bemutatott műveket tartalmazza (Ez a kiállítás a Schloss/Roth bei Nümbergben volt 1967 szept. 24—okt. 22-ig). A kommunista kormány nem engedélyezte, hogy részt vegyen a megnyitón, sőt a helyi újságokban megjelent kritikákat sem kapta kézhez. Tudomásom szerint elkobozták, illetve visszatartották a Művelődésügyi Minisztériumnál a rosszakarói. Az is lehet, hogy a Képző- művészeti Alap ült rá.” TJM 18.876. 21
