Szűcs Károly: Szebényi Imre szobrászművész 1923-1983 - Thorma János Múzeum Könyvei 4. (Kiskunhalas, 2000)
Élet és életmű - 1968–1983
nak. Afféle rajzos plasztika a Vízöntő. Az oszlop - sajnos - megoldatlan, mivel csak tartó oszlop. Plasztikailag nem nyújt semmit Szebényi talán szemérmes volt, nem akart nagy gondot okozni a művezetőknek és a munkásoknak. Több keresgéléssel - és akadékoskodással - a gépi alakítás is megfelelő eredménnyel járt volna. így inkább függesztve lenne jó a szobor egy belső térben.”33 A találkozót a Képző- és Iparművészeti Lektorátus igazgatója „partizántevékenyégnek” minősítette és az elkészült szobrok felállításához nem járult hozzá. Ismét egy kultúrbürokrata akarata érvényesült. Szebényi még részt vett a szimpatizáns művészekből alakult „Duna Műhely” bemutatkozásán a visegrádi Salamon-toronyban, majd 1968 áprilisában Kanadába utazott Gizella nővéréhez. Kiutazásának igazi célját homály fedi. Többen úgy tudják, hogy a rokonlátogatás mellett csak rövid tanulmányutat szándékozott tenni. Műveit és családját hátrahagyva, életre szóló döntés lett belőle. 1968-1983 Kanadába távozását követően Szebényi élete és müveinek története két szálon futott tovább. Az egyik történet Kanadában, a kinti rokonokkal, majd az új élettársával, a másik pedig Magyarországon, a feleségével, lányával és az óhazában hagyott müvekkel volt kapcsolatos. Szebényi a látogató idő lejártával nem tért haza, és ezzel eldőlt, hogy - egyenlőre - praktikus okokból Kanadában folytatja életét. A családjával nem szakította meg a kapcsolatot és hazaküldött leveleiben rendszeresen a visszatérés gondolatával foglalkozik. Az emigráció választásának valódi oka talán a művészi pályafutás menedzselése, a nagyobb szakmai és anyagi elismerés keresése. Utolsó hazai éveiben kiteljesedett a művészete, és úgy vélhette, hogy szobrai a nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltók. Kanadában gyorsan érvényesülni kívánt, ezért a nürnbergi kiállítás anyagát 1969 áprilisában a feleségével maga után küldette. Hiába érkezett meg Torontóba 22 szobra, együtt kiállítani ezeket csak 1981-ben tudta. A kezdeti idők mégis reménnyel tölthették el, mert néhány kollektív kiállításon bemutatkozási lehetőséget kap, egy kisebb díjat nyer,34 néhány újság röviden megemlíti nevét, egy-egy fényképet közölnek a kiállítási híradások. Valószínűleg sem szakmai sikerei, sem anyagi helyzete nem tölti el megelégedéssel, de két éven belül mégis letelepedési engedélyért folyamodik, és Kanadában rendezkedik be.35 Felesége közben gondját viselte az itthon maradt műveknek, és hosszas küzdelem után eléri, hogy Kiskunhalason a megrendelők felállíthassák a város számára készült Kiskun tudományi. íme a szobor viszontagságos ám romantikus története Szebényi Imréné előadásában: „A szobornak külön története van. A férjem szerette volna Kiskunhalason felállíttatni. A Lektorátus vezetőjével, az Ormossal soha nem volt jó viszonyban, ezért egy ideig ellenezték a szobor felállítását. De Kiskunhalason ragaszkodtak hozzá, hogy ő csinálja a szobrot. (...) Egy Pagani nevű olasz, akinek Olaszországban óriási kastélya és akörül parkja volt, a világ minden tájáról szobrászokat keresett, akik ide szobrokat készítettek volna (milánói Fondazione Pagani gyűjteményéről van szó). A Kiskun tudományi (Psalmus Hungaricus címen) ott állították fel, de Pagani nem vásárolta meg a szobrot, ezért vissza kellett volna küldenie. Imre ezt sehogyan sem tudta elérni. Sokat beszéltünk erről, és én felajánlottam, hogy megpróbálom a MASPED-en keresztül elintézni. Fizettem a MASPED-nek egy csomó pénzt - bár ekkor az Imre már nem volt itt igy tudtam végre visszaszállíttatni a szobrot. A szobor megsérült, és az öntödében ki kellett javítani. Sütő József ebben sokat 10
